A Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület által szervezett Év vadvirága internetes közönségszavazáson a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) kapta a legtöbb voksot, így ez a növényfaj lett 2026 vadvirága.
Nem maradt le sokkal mögötte a kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), míg harmadik helyen a pézsmahagyma (Allium moschatum) végzett.
Az árvalányhaj sokak számára nem ismeretlen növény, azt azonban már kevesebben tudják, hogy Magyarországon összesen hat árvalányhajfaj él. Ezek elkülönítése nem mindig egyszerű, de támpontot adhat a termés mérete vagy a rajta húzódó szőrsorok mintázata.
Nevéhez méltóan az Év vadvirága a homoki gyepek lakója és társulásalkotó faja, így ha ilyen élőhelyen találkozunk a jellegzetes növénnyel, jó eséllyel homoki árvalányhajat látunk. (Érdemes megjegyezni, hogy a hegyi árvalányhaj is megjelenhet hasonló homoki termőhelyeken.)
Az alföldi homokpuszták jellegzetes faja, elsősorban a Duna–Tisza közén fordul elő, ahol sok helyen a tájkép meghatározó növénye. Elszigetelt állományai korábban a Kisalföldön, valamint Nagykanizsa környéki homokpusztákon is megtalálhatók voltak, ám ezek közül az utóbbi időben több megsemmisült beruházások és egyéb emberi beavatkozások következtében.
A Homokháton élő állományai is hasonló sorsra jutottak, ugyanakkor ebben a régióban arra is akad példa, hogy bolygatott területeken, felhagyott szántókon vagy autópályarézsűkön is nagy számban megjelenik.
A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb hosszan tartó csapadékmentes időszakok következtében a talajnedvesség mértéke a térségben jelentősen csökkent, ami számos növényfaj fennmaradását veszélyezteti.
Úgy tűnik azonban, hogy a homoki árvalányhaj akár nyertese is lehet a klímaváltozásnak.
Ez különösen fontos, hiszen a faj világállománya viszonylag kis területre korlátozódik: Magyarország mellett Ukrajnában, a Dnyeper menti homokterületeken fordul elő, valamint Oroszország délkeleti részének homokvidékein, továbbá elszigetelten Európa néhány más homokterületén.
A faj fennmaradása elsősorban élőhelyeinek és megfelelő termőhelyeinek megőrzésével biztosítható.
A növény terméseinek viselkedése különösen érdekes: ha nedvesség éri őket, a hosszú szálkák (szőrös „hajak”) megcsavarodnak, és a termést a talajba fúrják. Ez a mechanizmus segít abban, hogy a pusztákra jellemző erős szelek ne fújják el idő előtt a magokat.
A Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület oldalán azt is megjegyzik, hogy május végén és júniusban az M5-ös autópályán utazva könnyen találkozhatunk az Év vadvirágával. Ha pedig közelebbről is szeretnénk megfigyelni, érdemes felkeresni egy jó állapotú homoki gyepet, ahol természetes élőhelyén láthatjuk a növényt.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
