A szántóföldtől a gombáig: rejtett összefüggések a magyar gombaiparban

• Agrárhírek, Növénytermesztés
• 2026. február 23.
• 0

A gombaipar vegyszermentesen termel, mégis szermaradványokkal szembesül. A szalma és az uniós határértékek komoly dilemmát jelentenek.

A gombaipar fejlődése – és egy váratlan következmény

Az étkezési gombák termesztése ma az egyik legdinamikusabban fejlődő kertészeti ágazat. A fogyasztás nő, a technológia korszerűsödik, a termelők pedig egyre szigorúbb élelmiszerbiztonsági elvárásoknak felelnek meg.

A hazai üzemek intenzív, de vegyszermentes technológiát alkalmaznak. A termesztés során gyakorlatilag egyetlen engedélyezett készítmény áll rendelkezésre, a metrafenon, és azt is kizárólag a gombavilág kórokozói ellen használják. A hangsúly inkább a megelőzésen, a higiénián és a biológiai fermentáción van.

Éppen ezért érte meglepetésként az ágazatot, amikor időszakosan szermaradványokat mutattak ki a termesztett gombákban. A termesztőüzemek nem használnak ilyen szereket, így a figyelem hamar a nyersanyagokra, elsősorban a szalmára terelődött.

Amikor a szántóföld visszahat a gombára

A gombaipar fő alapanyaga a gabonaszalmából és baromfitrágyából készülő komposzt. A szalma ma már nem melléktermék, hanem önálló bevételi forrás, ezért a gazdák olyan hibrideket választanak, amelyek nagy szalmahozamot adnak.

Ezek a fajták azonban könnyebben megdőlnek, ezért gyakran alkalmaznak szárszilárdító növekedésszabályozókat, például klórmekvátot és mepikvátot. A gond ott kezdődik, hogy ezek a hatóanyagok kémiailag stabilak, így maradványaik kimutathatók lehetnek a szalmában, majd a komposzton keresztül a gombában is.

Ez az Európai Unióban is komoly szakmai kérdés lett. A termesztett gombák esetében a megengedett legmagasabb maradékszint, azaz az MRL-érték, jóval alacsonyabb, mint a gabonákban. Ez kereskedelmi kockázatot jelenthet, különösen azokban az országokban, ahol intenzívebben használják a szárszilárdítókat.

Mit mutatnak a hazai mérések?

Az Európai Gombatermesztők Szövetsége (GEPC) adatbázist hozott létre a mérési eredmények összegyűjtésére. Magyarországot a Bio-Fungi Kft. képviseli a szervezetben, rendszeresen megosztva az akkreditált laboreredményeket.

A hazai adatok egyelőre megnyugtatóak. A gombában mért átlagos mepikvát-szint 0,03 mg/kg, ami a határérték mindössze töredéke. A szalmában mért értékek szintén jóval a megengedett szint alatt maradnak.

Ez azonban csak addig jelent biztonságot, amíg a szántóföldi gyakorlat nem változik, és az uniós hatóságok nem módosítják az MRL-határokat. A rendszeres monitoring és alapanyag-ellenőrzés ezért kulcsfontosságú.

Egy másik front: a Trichoderma

A gombaipar másik komoly kihívása a Trichoderma nemzetségbe tartozó zöldpenészek megjelenése. Ezek a mikroorganizmusok a növénytermesztésben sokszor hasznosak, biológiai védekezésre alkalmazzák őket, a gombakomposztban azonban súlyos károkat okozhatnak.

A 2000-es évek eleje óta egyre agresszívebb változatok jelentek meg. A korábban használt fungicidek egy részét kivonták, így ma szinte kizárólag a szigorú technológiai higiénia és mikrobiológiai monitoring maradt eszközként.

Ha a komposztüzemben hiba csúszik a rendszerbe, a fertőzés felszámolása hónapokig tartó munkát jelenthet, és volt már példa arra is, hogy vállalkozás ment tönkre emiatt.

Egyensúly és felelősség

A biológiai módszerek terjedése önmagában üdvözlendő. Ugyanakkor minden újonnan alkalmazott organizmus beavatkozás a természetes mikrobiológiai egyensúlyba. A gombaipar tapasztalata azt mutatja, hogy az ágazatok közötti kölcsönhatások sokkal erősebbek, mint korábban gondoltuk.

A magyar gombaipar jelenlegi kitettsége a szárszilárdítók tekintetében nem kritikus, de a helyzet folyamatos figyelmet igényel. A rendszeres mérés, az alapanyagok szelektálása és a szigorú technológiai fegyelem ma már nem választás kérdése, hanem az élelmiszerbiztonság alapfeltétele.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu