Özönfajok: ha ma nem lépünk, holnap sokszoros árat fizetünk

• Jó hírek
• 2025. november 16.
• 0
• 0

A parlagfű, a tigrisszúnyog és más inváziós fajok terjedése nemcsak ökológiai, hanem súlyos gazdasági problémát is jelent.

A szakértők szerint csak akkor lehet hatékonyan fellépni ellenük, ha egyértelmű felelősségi körök, gyors beavatkozási mechanizmusok és megfelelő pénzügyi ösztönzők állnak rendelkezésre.

Egy friss Corvinus–HUN-REN kutatás rámutat: az inváziós fajok esetében a halogatás drága luxus. A közgazdasági logika könyörtelenül egyszerű: a megelőzés töredékébe kerül annak, amit a késői, kényszerű beavatkozás jelentene.

Magyarországon ma több mint 200 idegenhonos növény- és állatfajt tartanak nyilván. Ezek nemcsak a természetes élőhelyeket veszélyeztetik, hanem jelentős gazdasági terheket is okoznak: károsítják a mezőgazdasági termelést, rongálják az infrastruktúrát, növelik az egészségügyi kiadásokat és csökkentik a turizmus bevételeit. A melegedő klíma, a gyakoribb árvizek, a globális kereskedelem és az utazások pedig mind-mind gyorsítják a terjedésüket.

Nem az a kérdés, hogy költsünk-e, hanem az, hogy mikor

A Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmány szerzői, Fertő Imre és Garamszegi László Zsolt hangsúlyozzák: a döntéshozók sokszor bíznak abban, hogy ha nagy lesz a baj, majd jön „fentről” a segítség. Ez a gondolkodás azt eredményezi, hogy a kicsi, biztos költséget ma nem vállalják, és csak akkor reagálnak, amikor a probléma már kezelhetetlen méretűvé nő – ekkor viszont a kiadások már több nagyságrenddel nagyobbak.

A japánkeserűfű például dísznövényként érkezett Európába, kezdetben ártalmatlannak tűnt. Ma épületeket rongál, utak mentén terjed, és milliárdokba kerül a visszaszorítása. Ugyanez igaz a selyemkóróra, a bálványfára, a fehér akácra, a parlagfűre vagy a nutriára is: ha nem az elején lépünk, később sokszoros árat fizetünk.

A rejtett költségeket is megfizetjük

A közvetlen károk – például a terméskiesés – jól mérhetők, de a valódi veszteség sokszor a „láthatatlan” költségekben jelenik meg:
– romló vízminőség,
– élőhelyek és fajok eltűnése,
– csökkenő rekreációs érték,
– hosszú távon romló életminőség.

A klímaváltozás, a turizmus és a városiasodás miatt a kitettség egyre nő, miközben a védekezési rendszer sokszor lassú és széttagolt.

Mit kellene tenni?

A szakértők szerint az eredményes védekezés kulcsa a gyors és világos rendszer:

• hatékony előrejelzés és bejelentőrendszerek

• jól finanszírozott, gyors reagálás

• felelősségi körök pontos meghatározása

• egységes, átlátható adatgyűjtés

• külön pénzügyi alap létrehozása megelőzésre

• nemzetközi és hazai együttműködések erősítése a természetvédelemtől az egészségügyön át az agrárágazatig

Ahogy Fertő Imre fogalmaz: „Az inváziós fajok megjelenését nem tudjuk megakadályozni – a számla mindenképpen megérkezik. A kérdés csak az, hogy időben fizetünk-e kevesebbet, vagy későn és sokszorosát.”

A tét hatalmas

A jelenlegi becslések szerint Magyarországon az inváziós fajok okozta jövőbeni költségek megközelíthetik a 93 milliárd forintot. Világszerte több mint 3500 özönfaj ismert, és a biológiai inváziók okozta éves globális kár 156 billió forint körül mozog – ez a magyar éves költségvetés három-négyszerese. Ráadásul ezek a költségek évtizedenként legalább megnégyszereződnek.

A megelőzés tehát nemcsak ökológiai érdek, hanem egyértelműen gazdasági döntés is. Ha időben cselekszünk, pénzt, erőforrást és élőhelyeket menthetünk.

Forrás: Agroinform