Szakmai napot tartott az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum Ásotthalmon

• Agrárhírek, Jó hírek, Növénytermesztés
• 2025. október 4.
• 7
• 0

„A klímaváltozás negatív hatásai alapjaiban kérdőjelezik meg az alföldi erdőgazdálkodás jelenét és jövőjét.” – állapították meg az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum (EKF) szakértői a szeptember 17-én Ásotthalmon tartott szakmai napon. A gazdálkodás, a kutatás és az igazgatás részéről delegált erdészeti, természetvédelmi és vízügyi szakemberek a termőhelyi szempontból különösen sérülékeny, az ország területének mintegy tizedrészét kitevő Duna–Tisza közi homokhátság erdeinek és erdőgazdálkodásának helyzetével foglalkoztak.

Veszélyben az alföldi erdők

A klímaváltozás, a szélsőséges csapadékeloszlás, a gyenge vízvisszatartó képességű talajok és a csökkenő talajvízszint miatt az Alföldön mintegy 200 ezer hektár erdő került kritikus helyzetbe. Különösen a Duna–Tisza közi Homokhátság telepített erdői szenvednek, amelyek egészségi állapota évek óta romlik, a 2022 óta tartó aszályos időszak pedig tömeges pusztulást okozott. Egyre több helyen tűnnek el az erdeifenyvesek, szürkenyarasok, sőt az akácosok is.

Az erdők elvesztése nemcsak gazdasági, hanem ökológiai tragédia is: megszűnik a talajvédelem, eltűnnek az élőhelyek, és inváziós fajok kapnak teret. A jelenlegi szabályozás ráadásul megnehezíti a fenntartható erdőgazdálkodást, ami különösen a magánerdészetek helyzetét súlyosbítja.

Közös gondolkodás Ásotthalmon

A NAK Erdészeti Szakértői Hálózata szakmai napot szervezett Ásotthalmon, ahol erdőtulajdonosok, gazdálkodók, erdészeti szakemberek és a Bedő Albert Technikum diákjai közösen értékelték a helyzetet és kerestek megoldásokat. A terepbejárások során több erdőrészlet állapotát vizsgálták meg, amelyek jól mutatták: az alföldi erdőgazdálkodás egyre inkább erdőfenntartási kérdéssé válik.

Az egyik helyszínen például egy 37 éves szürkenyáras teljes pusztulását láthatták, ahol a pótlás költségei meghaladják a fakitermelésből származó bevételt. Felmerült a kérdés, hogy van-e értelme továbbra is szürkenyárra alapozni a felújításokat, vagy szükség van alternatív fafajok bevonására.

Nyugati ostorfa – lehetőség vagy veszély?

Több gazdálkodó szerint a nyugati ostorfa jelenti az egyik lehetséges kiutat, hiszen a Homokhátságon természetes úton jól újul, és tűzifaként, talajtakaróként is hasznosítható. Ugyanakkor invazív fafajként komoly ökológiai kockázatot hordoz, ezért a szakemberek tudományos vizsgálatokat sürgetnek a szabályozás módosítása előtt.

Szerkezetátalakítás és fafajválasztás

A látogatott erdőkben több helyen zajlanak szerkezetátalakítási kísérletek – például szürke nyár, mezei szil vagy puszta szil telepítése. Bár gondos kivitelezés mellett is jellemző, hogy néhány év után az állományok egészsége romlik, a tapasztalatok szerint az elegyes telepítések jobban ellenállnak a klímaváltozásnak.

Többen hangsúlyozták: a túl homogén erdők helyett legalább 4–6 fafaj kombinációjára van szükség, hogy a változó körülmények között is fennmaradjon az állomány egy része.

Vágásforduló és gazdaságosság

Komoly szakmai vita tárgya a szürkenyarasok vágásfordulója. A jelenlegi 30–45 éves időtartam sok esetben túl hosszú, mert a fák idő előtt pusztulnak, és elveszítik sarjadzó képességüket. Több gazdálkodó a gyakoribb megújítást, rövidebb vágásfordulót tartja célszerűnek – erre Nyugat-Európában több jó példa is van.

Gazdasági oldalról az látszik, hogy a véghasználatokból származó bevételek nem fedezik a felújítás költségeit, biztosabb jövedelem inkább az előhasználatokból származhat.

Van-e jövő az alföldi erdőknek?

A szakemberek szerint az alföldi erdők jövője nagyban függ a megfelelő fafajválasztástól és a változatosabb állományok kialakításától. A feketefenyő például klímatűrőbbnek mutatkozik, míg az erdeifenyő várhatóan eltűnik. Több hazai és idegenhonos faj bevonása is felmerült (pl. dió, virágos kőris, rezgő nyár, magyar tölgy, libanoni cédrus).

Ugyanakkor egy dologban teljes az egyetértés: nincs „csodafa”. Ha nincs elég csapadék, sem őshonos, sem idegenhonos faj nem képes hosszú távon fennmaradni.

Összegzés

A homokhátsági erdők jövője erősen bizonytalan. Az erdőgazdálkodás ma már sokkal inkább közjóléti és környezetvédelmi kérdés, mint gazdasági tevékenység. A résztvevők hangsúlyozták: szükség van a szabályozás és a támogatáspolitika átalakítására, valamint az erdőfenntartás normatív jellegű támogatására.

Az erdők megőrzése nélkül az Alföldön ismét valós fenyegetéssé válhat a futóhomok és a sivatagosodás.