Szenvedtek a növények, szenvednek a méhészek

• Agrárhírek, Állattenyésztés, Növénytermesztés
• 2025. augusztus 28.
• 7
• 0

Az akácvirágzás alatt érdeklődött a Magyar Mezőgazdaság a hazai méhészek helyzetéről Bross Pétertől, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökétől. Akkor azt nyilatkozta, hogy nem a méhek és nem a méhészek éve eddig 2025 – vajon a nyár folyamán változott-e helyzet?

Ott vannak a nagyszámú téli méhcsaládveszteségek, a repce nem túl jó minősége, és még az akácszezon sem indult kedvezően. Végül milyen eredménnyel zárult az akácvirágzás?

– Az eredményességet két szemszögből értékelhetjük. A méhészek szemszögéből felemás év lett. Néhány méhésznek, kifejezetten Nyugat-Dunántúlon, főleg Zala és Vas vármegyékben remek akáctermése lett, hiszen átélhették azt a ritka érzést, amit kevesen: akkor lett jó termésük, amikor a többségnek nem. Ez az együttállás azért lényeges, mert a jó egyéni termésmennyiség mellett a méz felvásárlási ára is emelkedett, hiszen a többségnek nem lett termése, így ez a helyzet extra árbevételhez juttatta a nyugat-magyarországi méhészeket.

Az ország középső részében kifejezetten gyenge lett a termés, de legalább nem maradtak szárazon a mézeshordók.

Ugyanis a Tiszántúlon még ezt sem mondhatják el a méhészek, sokan életükben először tapasztalták meg azt, hogy a világ egyik legjobban mézelő fás szárú növénye, az akác is képes arra, hogy virágzását követően nem kell beindítani a pergetőt. Nem az akácfa tehet róla, hanem a körülmények. Az ideálistól messze eltérő időjárás volt az akác virágázásnak ideje alatt.

A sok-sok negatívumból egyet emelek ki: nappal volt olyan hőmérsékleti maximum, ami optimális esetben éjszaka kellene hogy legyen. Biztos sokan emlékeznek, nappal 15 Celsius-fok körül volt 7-10 napig a maximum hőmérséklet, ilyen „hidegben” nem termel nektárt az akácfa, nem beszélve arról, hogy éjjel 3-5 fokra süllyedt a hőmérő higanyszála. Nyugaton melegebb volt, ezért lett ott kedvezőbb a termés.

A virágzó növény akkor ad nektárt, ha jól érzi magát – extrém forróságban, aszályban erre esélye sincs.

Említette, hogy két szemszögből kell értékelni az akácméztermést. Az egyik a méhészeké, de melyik a másik?

– Az egyének által elért eredményeket ágazati szemszögből is fontos értékelni. Ennek elvégzése teljesen más gondolkodást igényel, mint gondolnánk. Hiszen nem elég tudni a méhészek által elért méhcsaládonkénti átlagtermés mennyiségét, amit, ha beszorzunk az országos méhcsaládszámmal, akkor megkapnánk Magyarország 2025. évi akácméztermésének összegét. Miért nem ez a valóság? Mert tudni kell azt, hogy a méhészek melyik időszak méhcsaládszámával kalkuláltak, amikor az akácvirágzás alatti méhcsaládonkénti átlagról beszélnek.

Általában ők azzal a családszámmal számolnak, amennyivel ott vannak az akácerdőben. De ez kevesebb szokott lenni a kitelelt családszámtól, hiszen nem mindegyik áttelelt méhcsaládból lesz akácméztermelő család. De a kitelelt méhcsaládszám viszont alacsonyabb, mint a betelelt, az úgynevezett őszi méhcsaládszám.

Idén, mint tudjuk, jelentősen kevesebb, egyes országrészekben akár a fele is lehet. Például idén Zala vármegyében, ahol egyébként sok méhészetben jó, átlag feletti akácméztermése lett egy méhésznek, de ha a télen az adott méhészet „hozta” az országos méhcsaládveszteség átlagát, akkor csak fele termése lett az őszi családszámra vetítve. Ezt az elvet követve elmondhatjuk, hogy országos szinten katasztrofális mennyiségű akácméz termett idén az országban.

Nem véletlen, hogy amint leszáradtak az akácfákról a virágok, az akácméz felvásárlási ára 70-80 százalékkal megemelkedett. De sajnos ismét igaz a mezőgazdaságban alapterméket előállítók örök tanulsága: akkor megy fel a termék ára, amikor nincs mit, vagy nagyon keveset tudunk értékesíteni, azaz a mézárak emelkedése nem jelent több árbevételt a hazai méhészek többségének.

Akácvirágzás után indul be a nyári fajtamézek termelése. A forró, száraz nyár milyen eredményt hozott?

– Sajnos folytatódott a méhészek vesszőfutása. Ez érthető is, hiszen az extrém időjárás negatív hatással bír a mézelő növények állapotára. A növények csak optimális időjárásban érzik jól magukat, ekkor termelnek a méhek számára megfelelő mennyiségű nektárt.

A laikusok nem tudják, hogy amikor látnak virágozni egy növényt, akkor még messze nem biztos, hogy az a szemnek tetszetős virág fog-e nektárt adni, és lesz-e belőle elvehető mennyiségű méz a kaptárban. Az ezüsthárs, hazánk legnagyobb területen tenyésző őshonos fásszárú méhlegelője, idén szinte semmi nektárt nem termelt, nem tudtak róla pergetni a méhészek.

A selyemfű, ami főleg Bács-Kiskun vármegyében terjedt el, ott folytatta, ahol az elmúlt években abbahagyta: nem lett belőle méztermés.

A szelídgesztenye állománya sajnos úgy megritkult a fákat sújtó betegség miatt, hogy tényleg csak néhány tucat szerencsés méhész tud róla mézet gyűjtetni, mint hajdan volt fontos méhlegelő, mára már jelentéktelenné vált. A Kisalföldön jelentős területeken termesztett facélia, amely növénynek egyébként magyarul mézontófű a neve, közepes méztermést adott. Az országban a legnagyobb területű méhlegelőnk a napraforgó, mely kb. 25 százalékkal nagyobb területen megtalálható, mint az akác. Szerencsénkre jól bírja a forróságot, de a kifejlődése, növekedése során hiányzott neki is a csapadék. Közepes eredményt értek el a méhészek róla. A napraforgóméz felvásárlási ára kb. 40 százalékot emelkedett a tavalyi termés záróárához képest, így sok méhésznek, különösen az alföldi méhészeknek, a napraforgó lett az egyetlen elfogadható árbevételt hozó méhlegelőjük az idén.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu