Veszélyben a tőzeglápok: az aszály felgyorsítja a szénveszteséget

• Agrárhírek
• 2026. április 12.
• 0

A tőzeglápok a Föld szénkészletének harmadát tárolják, de az aszály és a felmelegedés miatt egyre több szén szabadulhat fel.

Miért kulcsfontosságúak a tőzeglápok?

A tőzeglápok a szárazföldi felszín mindössze három százalékát borítják, mégis a talajokban tárolt szén több mint egyharmadát őrzik. Ez önmagában is jelzi, hogy kulcsszereplői a globális szénkörforgásnak.

A különlegességük abban rejlik, hogy a bennük felhalmozódó szerves anyag oxigéntől elzárt, vízzel telített környezetben marad meg. Ez a sajátos állapot lelassítja a bomlást, így a szén akár több tízezer éven keresztül is raktározódhat.

Ez a „lassított idő” azonban nagyon érzékeny egyensúlyon alapul – és most úgy tűnik, ez az egyensúly megbillenhet.

Mit mutat az új kutatás?

A Cornell Egyetem kutatói, Yiqi Luo és Quan Quan a Science hasábjain számoltak be eredményeikről, amelyek szerint az extrém aszályok drámai hatással lehetnek a tőzeglápok működésére.

A vizsgálat alapját a SPRUCE nevű, hosszú távú kísérlet adta, amelyet az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium vezet. A kutatók egy észak-minnesotai tőzeglápon modellezték a jövő éghajlati viszonyait, megemelt hőmérséklettel és szén-dioxid-szinttel.

A 2021-es kísérlet során két hónapos extrém aszályt idéztek elő, miközben a hőmérsékletet 9 Celsius-fokkal, a CO₂-szintet pedig jelentősen megemelték. Az eredmények meglepőek voltak: a szénfelszabadulás többszörösére nőtt, és bizonyos körülmények között a tőzegláp már nem elnyelőként, hanem kibocsátóként viselkedett.

Amikor a szén „elszabadul”

A jelenség hátterében több, egymást erősítő folyamat áll. Normál esetben a magas vízszint miatt a tőzegláp oxigénszegény közeg, ami gátolja a lebontást.

Aszály idején azonban a talaj kiszárad, és a korábban víz alatt lévő rétegek oxigénhez jutnak. Ez aktiválja azokat a mikroorganizmusokat, amelyek sokkal gyorsabban bontják le a szerves anyagot. Ennek következménye, hogy a tárolt szén szén-dioxid formájában a légkörbe kerül.

Közben a megemelkedett CO₂-szint a növények növekedését is serkenti, ami több szerves anyagot juttat a talajba. Ez elsőre pozitívnak tűnhet, de valójában további „üzemanyagot” ad a lebontó folyamatoknak, így a kibocsátás még tovább fokozódik.

A kutatók szerint szélsőséges esetben néhány hónap alatt akár 90–250 évnyi felhalmozott szén is felszabadulhat. Ez már nem lassú változás, hanem hirtelen, nehezen visszafordítható folyamat.

Mi következik ebből?

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület előrejelzése szerint az extrém aszályok a közeljövőben többször gyakoribbá válhatnak. Ez különösen aggasztó, mert a tőzeglápok így egyre nagyobb eséllyel veszítik el szénmegkötő képességüket.

Ha ez a folyamat felgyorsul, akkor egy olyan önmagát erősítő kör alakulhat ki, amelyben a felmelegedés aszályt okoz, az aszály pedig további szén-dioxid-kibocsátást idéz elő.

Yiqi Luo szerint a tét nem kisebb, mint annak eldöntése, hogy ezek az ökoszisztémák továbbra is segítik-e a klímaváltozás mérséklését, vagy éppen ellenkezőleg, hozzájárulnak annak gyorsulásához.

A kérdés tehát nem elméleti: a tőzeglápok állapota közvetlenül befolyásolja, milyen irányt vesz a jövő éghajlata.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu