Borjak az őszi hidegben: mikortól jelent veszélyt a lehűlés?

• Agrárhírek, Állattenyésztés, Jó hírek
• 2026. október 18.
• 0

Az őszi lehűlés az állattartó telepeken nemcsak a fűtés és az itatók miatt jelent kihívást.

A fiatal borjak számára már jóval a fagyok előtt megterhelővé válhat a hideg, miközben a kifejlett szarvasmarhák még gond nélkül viselik az időjárást. Különösen az újszülött és a néhány hetes állatok érzékenyek, hiszen szervezetüknek több energiát kell fordítania testhőmérsékletük fenntartására. A veszélyt nem kizárólag a fagypont alatti hőmérséklet jelenti: a nedves alom, a huzat és a hideg eső együtt már enyhébb őszi időben is komoly problémát okozhat.

Nem kell fagy ahhoz, hogy a borjú fázzon

A borjak hidegtűrése jelentősen különbözik a kifejlett szarvasmarhákétól. Kisebb testtömegükhöz arányaiban nagyobb testfelület társul, ezért gyorsabban veszíthetnek hőt. A néhány hetes borjaknál körülbelül 10 Celsius-fok alatt már emelkedhet a testhőmérséklet fenntartásához szükséges energia mennyisége. Ez nem jelenti azt, hogy ezen a hőmérsékleten az állatok automatikusan megbetegednek, hanem azt, hogy szervezetüknek többletenergiára lehet szüksége.

A hidegstressz kialakulásának pontos határa függ az állat életkorától, kondíciójától, szőrzetének szárazságától, a szélviszonyoktól és az elhelyezéstől is. Az újszülött borjak különösen veszélyeztetettek, mert az ellés után még nedves a szőrzetük, így a párolgás gyorsan hőt vonhat el a testüktől. Hideg, szeles időben ezért az egyik legfontosabb feladat a borjú mielőbbi megszárítása, majd tiszta, száraz, huzattól védett helyen történő elhelyezése.

A megfelelő föcstejellátás szintén nélkülözhetetlen. A jó minőségű föcstej biztosítja az újszülött számára az immunvédelem kialakulásához szükséges ellenanyagokat, emellett energiával is ellátja az állatot. A föcstej mennyiségét, minőségét és beadásának időzítését a telep állatorvosi protokolljához kell igazítani.

Száraz alom és megfelelő szellőzés nélkül nincs biztonságos borjúnevelés

Az őszi időjárásban gyakoriak a hideg éjszakák, a párás nappalok és a csapadékos időszakok. Ilyenkor különösen fontos, hogy a borjú száraz fekvőhelyen pihenhessen. A nedves alom fokozza a hőveszteséget, így a huzattól védett állat is könnyen áthűlhet, ha folyamatosan hideg, nedves felületen fekszik.

A tiszta, száraz és kellően vastag szalmaalom jó választás lehet, mert lehetővé teszi, hogy a borjú kényelmesen befészkelje magát. Az alom állapotát rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség szerint friss, száraz anyagot kell biztosítani. Egyszerű támpontot adhat a térdeléses próba: ha az alomra letérdelve rövid idő után átnedvesedik a nadrágunk, a fekvőhely valószínűleg nem elég száraz.

A hideg elleni védekezés nem jelentheti az istálló teljes lezárását. A megfelelő légcsere segít csökkenteni a páratartalmat, valamint a káros gázok és a kórokozókat hordozó részecskék felhalmozódását. A cél ezért a huzatmentes, de jól szellőző környezet kialakítása. Különösen a borjak fekvőhelyének magasságában kell ellenőrizni, hogy nem éri-e őket folyamatos hideg légáramlat.

Hidegben az energiaigény is megnő

Ha a borjú szervezetének több energiát kell fordítania a testhőmérséklet fenntartására, kevesebb energia maradhat a növekedésre. Tartós hidegben ezért szükség lehet a tejjel vagy tejpótlóval biztosított energia mennyiségének felülvizsgálatára. A megfelelő megoldás az állat életkorától, testtömegétől és az alkalmazott takarmányozási rendszertől függ, ezért az adag vagy az etetések gyakoriságának módosítását érdemes állatorvossal vagy takarmányozási szakemberrel egyeztetni.

A fiatal borjak számára készült speciális takarók szintén csökkenthetik a hőveszteséget, különösen hideg időben, ha az állat szőrzete száraz. A takaró azonban nem helyettesíti a megfelelő táplálást, a száraz almot és az egészséges istállóklímát. Rendszeresen ellenőrizni kell, hogy tiszta és száraz maradt-e, megfelelően illeszkedik-e, nem dörzsöli-e a borjú bőrét, és nem akadályozza-e a mozgását.

A hidegstressz jele lehet a reszketés, az összegömbölyödve fekvés, a csökkent aktivitás vagy a megszokottnál gyengébb táplálkozás. Tartós hidegterhelés és elégtelen energiaellátás esetén a növekedés is lelassulhat. Ha a borjú bágyadt, nem szopik megfelelően, nehezen áll fel, vagy kihűlésre utaló tüneteket mutat, haladéktalanul állatorvosi segítséget kell kérni. Ezeket a jeleket nem szabad egyszerűen az időjárás számlájára írni, hiszen más betegség is állhat a háttérben.

Már ősszel érdemes felkészülni a télre

Nem célszerű megvárni a decemberi fagyokat: a borjúnevelő helyiségek állapotát már az első tartós őszi lehűlés előtt érdemes ellenőrizni. Megfelelő-e az alom, működik-e a szellőzés, védettek-e a fekvőhelyek a huzattól, és biztosított-e a borjak megfelelő tejellátása? Ezeknek a feltételeknek az ellenőrzése segíthet megelőzni a hideg okozta problémákat.

A felkészülés nem feltétlenül igényel nagy beruházást. Sokszor az almozási gyakorlat javítása, a huzatos részek megszüntetése és az állatok rendszeresebb megfigyelése is jelentős különbséget eredményezhet. A lényeg, hogy az állattartó ne egyetlen hőmérsékleti érték alapján döntsön, hanem az állat életkorát, kondícióját és környezetét együttesen értékelje.

A borjak hideg elleni védelme már jóval a fagyok előtt elkezdődik. A száraz fekvőhely, a megfelelő energiaellátás és a huzatmentes, jól szellőző környezet együtt teremti meg az egészséges fejlődés feltételeit az őszi és téli hónapokban.