Fagytűrő vitaminbomba: a kelbimbó

• Agrárhírek, Jó hírek
• 2026. január 2.
• 0

Télen még a kertből is folyamatosan szedhetünk kelbimbót, hiszen az egyik leghosszabb tenyészidejű és legfagytűrőbb zöldségféle. Sokan ódzkodnak tőle, pedig például sütőben megsütve önmagában is finom.

A kelbimbó, hivatalos nevén bimbóskel, különleges megjelenésű káposztaféle. Magas szárat nevel, amelynek levelei hónaljában sorban alakulnak ki a tömött kis fejecskék, azaz a „bimbók”, amelyeket fogyasztunk. A növény csúcsán jellegzetes levélüstök marad.
Késő ősszel és télen szedhető, és kifejezetten jól tűri a fagyos időt: nem szükséges betakarítani és tárolni, elég kisétálni a kertbe, és leszedni a kívánt mennyiséget.

A kelbimbó rendkívül magas szárazanyag-tartalmú zöldség, még a káposztafélék között is kiemelkedő ebből a szempontból. C-vitamin-tartalma vetekszik a zöldpaprikáéval: 100 gramm kelbimbó 90–120 mg C-vitamint tartalmaz. Emellett figyelemre méltó a K-vitamin-tartalma is: a benne található 177 mikrogramm a napi szükséglet másfélszeresét fedezi.
B6- és B9-vitaminból a napi igény mintegy 15 százaléka biztosítható vele, valamint foszforral és mangánnal is ellátja a szervezetet.

Hosszú tenyészidejű növény

A kelbimbó nagy termetű, fényigényes zöldség, amelyet mély rétegű, jól megmunkált talajba érdemes palántázni. Növénytársítás esetén alacsony növekedésű zöldségeket ültessünk mellé, hogy ne árnyékolja le őket. Frissen trágyázott területet kedvel, és mivel későn kerül ki a kertbe, előveteménye lehet például retek, zöldhagyma vagy áttelelő spenót.

A tenyészidő fajtától függően 24–35 hét, ezért a palántanevelést ennek megfelelően kell időzíteni. Ha áprilisban vetjük el a magokat, a hosszú tenyészidejű fajták is novemberre szedhetővé válnak, a koraiak pedig már októberben betakaríthatók.

A palántákat május közepe és június közepe között ültessük ki, egymástól legalább 60 centiméteres távolságra, a sortávolság is legyen ekkora. Az ágyást alaposan lazítsuk fel, az elővetemény maradványait forgassuk a talajba. A megfelelő fejlődéshez a nyár második felében négyzetméterenként körülbelül 2 gramm nitrogénműtrágya kijuttatása javasolt fejtrágyaként.

A gondozás során figyeljünk a gyommentesítésre és az öntözésre. Egyszerre inkább nagyobb vízadagot adjunk, és érdemes mulccsal takarni a töveket, hogy jobban megőrizze a nedvességet. Bár nem kifejezetten vízigényes növény, az utóbbi évek változékony időjárása miatt szükség szerint öntözzük.

Speciális ápolás és szedés

A kelbimbónál van egy jellegzetes ápolási munka: az oldalsó levelek eltávolítása, amely segíti a bimbók fejlődését. Szeptembertől kezdve alulról felfelé óvatosan vágjuk le a lombleveleket, de a felső leveleket semmiképp se távolítsuk el. Ügyeljünk arra, hogy a vágás során ne sérüljenek a fejlődő bimbók.

A szedést akkor kezdjük, amikor a bimbók elérik a kívánt méretet. Alulról haladjunk felfelé, a bimbókat kézzel lecsavarva. A hosszú tenyészidejű fajták télen is tovább fejlődnek, és egyetlen tőről akár 2–3 kilogramm termés is betakarítható.

Az enyhébb teleken gyakran sokáig kell várni az első fagyra, pedig az enyhe fagy hatására a kelbimbó íze lágyabbá, édesebbé válik. A fajták között ugyanakkor jelentős különbségek vannak a növény méretében, a bimbók nagyságában és ízében is.

Rövid tenyészidejű fajták például a Rosella és a Groninger, közepes tenyészidejű a Long Island és a Brüsszeli, míg hosszú tenyészidejű például az Igor F1. Léteznek különleges, lilás-vöröses fejecskéket nevelő változatok is, amelyek nemcsak ízben, hanem látványban is különlegesek.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu