A Föld népességének növekedése jelentősen befolyásolja a globális élelmiszerrendszert is

• Agrárhírek
• 2025. szeptember 18.
• 0

Az emberiség létszáma meghaladta a nyolcmilliárdot, és e növekvő népesség ellátása komoly kihívások elé állítja a globális élelmiszerrendszert.

Az élelmiszereink több, mint 95%-a közvetlenül vagy közvetve a talajhoz kötődik, így ennek a látszólag jelentéktelen, vékony rétegnek a jelentősége megkerülhetetlen. A talaj – bár csupán a földfelszín vékony, legfelső rétege – a bolygó egyik legértékesebb és leginkább sérülékeny erőforrása.

Nem minden föld termőföld!

Gyakran hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a bolygónk felszíne nagy arányban bevethető földterületből áll, holott a valóság ennek épp az ellenkezője. Ha az egész Földet egy almához hasonlítanánk, akkor a talajréteg mindössze az almahéjat jelentő vékonyka, alig látható rész lenne – és még ez a réteg sem fedi be bolygónk egészét!

Elsőként vegyük számba azokat a területeket, amelyek eleve kiesnek a potenciálisan mezőgazdaság szempontjából hasznosítható zónák közül:

A Föld felszínének 66%-a óceánokkal, tengerekkel borított – tehát eleve nem áll rendelkezésre a szárazföldi mezőgazdaság számára.

A megmaradó szárazföldek közül pedig jelentős részt foglalnak el állandóan fagyos zónák, magashegységek, sivatagok, vagy olyan ipari és városi térségek, ahol a talaj elvesztette termőképességét vagy beépítették. Tehát a fennmaradó 34% sem használható fel teljes egészében élelmiszertermelésre.

Most pedig vizsgáljuk meg ezt a 34%-ot is, hogy megtudjuk, a területeink mekkora része használható ténylegesen mezőgazdasági művelésre.

Tekintsük meg a szárazföldi területeket! Vajon mekkora az a rész, amely a fenti okok valamelyikéből fakadóan nem alkalmas mezőgazdasági termelésre?

A helyes válasz 15%, ez azt jelenti, hogy újabb 15% vonható ki a mezőgazdasági szempontból használható területből.

Fontos megjegyezni, hogy ez a 15% nem a teljes földfelszínre, hanem csak a szárazföldekre vonatkozik – és ezen belül is további szűkítésre van szükség. A terület tehát tovább szűkül, ha azt vizsgáljuk, hogy mely területek alkalmasak valóban fenntartható, tápanyagdús, hosszútávon produktív mezőgazdaságra.

A helyes válasz 6%!

A térképi ábrázolások jól mutatják, hogy a mezőgazdasági szempontból „értékes” területek nem egyenletesen oszlanak el: a Himalája, az Andok, a Szahara, a tundrák és ipari óriásvárosok mind-mind kizáródnak a körből. A globális élelmiszer-termelés jelentős része néhány szűkebb régióra koncentrálódik – ez pedig sérülékennyé és kitetté teszi a rendszert.

Mi következik ebből?

A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a talaj nemcsak fizikai tér, hanem stratégiai erőforrás, amelynek mennyisége és minősége meghatározza bolygónk élelmezési és környezeti jövőjét. A talajvédelem, a fenntartható gazdálkodás, valamint a regeneratív mezőgazdaság szerepe felértékelődött.

Mielőtt legközelebb elfogyasztjuk a reggelinket, érdemes belegondolni: a tányérunkra kerülő étel mögött nem csupán munkafolyamatok, hanem globális földrajzi, környezeti és társadalmi tényezők komplex rendszere áll – és ennek a rendszernek egyik legfontosabb eleme az a bizonyos „vékony földréteg”, a talaj.

Forrás: Horizone Europe Soil Mission / Apple Soil Game
NAK KAP-hálózat ZTE / Kornéli Benjámin