Hogyan hat a téli csapadék növényeinkre?

• Agrárhírek, Jó hírek
• 2026. január 21.
• 0

Ez év elején olyan időjárás-előrejelzéssel találkozhattunk, amivel már régen nem. Nemcsak csapadékot, sőt, sok csapadékot jósoltak a meteorológusok, de ennek egy jelentős részét havazás formájában mutatták a modellek.

Bizonytalan pálya, bizonytalan csapadék – mit jelent ez a mezőgazdaság számára?

Az aktuális előrejelzések jelentős bizonytalanságot mutatnak, mivel egy úgynevezett mediterrán ciklon hatásai érvényesülhetnek térségünkben. Ezeknek a légörvényeknek a pályája nehezen kiszámítható, így nemcsak a csapadék mennyisége, hanem annak fajtája is bizonytalan.

A mediterrán ciklonok néhány évtizeddel ezelőtt jóval gyakoribbak voltak, mára azonban – a klímaváltozás következtében és az északabbra tolódó ciklonpályák miatt – ritkábban fordulnak elő. Pedig ezek a légköri jelenségek okozták az elmúlt évtizedek emlékezetes téli időjárási eseményeit, elég csak 1987 vagy 2003 januárjára gondolni.

Nem mindegy, milyen formában érkezik a csapadék

Bár az utóbbi időszakban szinte minden csapadékcseppnek örülünk, agronómiai szempontból egyáltalán nem mindegy, eső, hó vagy ónos eső formájában érkezik-e az utánpótlás. A különböző csapadékformák eltérő módon hasznosulnak a talajban, és másképp befolyásolják a következő évi termés mennyiségét és minőségét.

A téli csapadék szerepe a növénytermesztésben

A szántóföldi növények vízellátottságának egyik kulcsa a téli csapadék, amely sok esetben meghatározza a következő vegetációs időszak eredményességét. Gyakran csak a lehullott víz mennyiségére koncentrálunk, holott legalább ilyen fontos az időbeli eloszlás és a halmazállapot is.

A hó, az eső és az ónos eső különböző hatékonysággal töltik fel a talaj vízkészleteit, és eltérő módon hatnak a növények vízháztartására.

A talaj vízkészletének feltöltése télen

Bár a növények télen kevesebb vizet igényelnek, a talaj vízháztartása szempontjából ez az időszak kiemelten fontos. A téli csapadék – eső vagy olvadó hó formájában – elsősorban a mélyebb talajrétegek feltöltését szolgálja, ami kulcsfontosságú:

• a tavaszi induláskor,

• a nyári aszályos időszakok átvészeléséhez,

• a növények stressztűrésének javításához.

A megfelelő téli vízellátás javítja a tápanyagok oldódását és mozgását, mérsékli az aszálykockázatot, valamint kedvezően hat a talajbiológiai folyamatokra és a talajszerkezetre.

A különböző csapadékformák hatása

Hó – a legértékesebb téli csapadék

A hó a növénytermesztés szempontjából a legkedvezőbb csapadékforma. Lassú olvadása lehetővé teszi a víz fokozatos beszivárgását, minimális felszíni lefolyás és erózió mellett.

Előnyei:

• hőszigetelő hatása védi az őszi vetéseket a kifagyástól,

• csökkenti a talaj mély átfagyását,

• javítja a talajszerkezetet a fagy–olvadás ciklusokon keresztül,

• növeli a hasznos vízkészlet arányát.

Egy 10–15 centiméter vastag, tartós hótakaró gyakran értékesebb, mint ugyanekkora mennyiségű eső.

Téli eső – bizonytalan hasznosulás

A téli eső hasznosulása már jóval kiszámíthatatlanabb. Fagyott vagy telített talajon az eső jelentős része felszíni lefolyássá válik, ami:

• csökkenti a beszivárgást,

• növeli az erózió kockázatát,

• fokozza a tápanyag-kimosódást.

Pozitív hatása akkor érvényesül igazán, ha:

• a talaj nincs mélyen átfagyva,

• jó a talajszerkezet és a vízbefogadó képesség,

• a csapadék intenzitása mérsékelt.

Kedvezőtlen körülmények között a téli eső inkább veszteséget, mint előnyt jelent.

Ónos eső – agronómiai szempontból a legkedvezőtlenebb

Az ónos eső nemcsak a közlekedést nehezíti, hanem mezőgazdasági szempontból is a legrosszabb csapadékforma. A talaj felszínén kialakuló jégréteg:

• akadályozza a víz beszivárgását,

• rontja a talaj levegőzöttségét,

• növeli a növények fulladásos stresszét,

• károsíthatja az őszi vetéseket.

Bár vízmennyiséget jelent, hasznosulása minimális, sok esetben kifejezetten káros hatásokkal jár.

Klímaváltozás és alkalmazkodás

Az enyhébb telek hatására egyre gyakoribb, hogy a hó helyett eső érkezik, ami csökkenti a téli csapadék agronómiai értékét. A gyors lefolyás és a fokozott kimosódás miatt kevesebb víz marad a talajban, ezért felértékelődnek azok a módszerek, amelyek javítják a talaj vízmegtartó képességét:

• jó talajszerkezetet biztosító művelési rendszerek,

• mikrobiológiai készítmények alkalmazása,

• megfelelő szervesanyag-visszapótlás,

• takarónövények használata,

• forgatás nélküli vagy csökkentett talajművelés.

Összegzés

A téli csapadék mennyisége önmagában nem elegendő a következő termesztési év sikerének megítéléséhez. Legalább ilyen fontos a csapadék formája és hasznosulása.

• A hó messze a legkedvezőbb,

• az intenzív eső és az ónos csapadék viszont gyakran korlátozott vagy negatív hatású.

A jövő növénytermesztésének egyik kulcskérdése az lesz, hogy a változó téli csapadékviszonyok mellett miként tudjuk maximalizálni a talaj vízmegtartó képességét és a lehulló csapadék hasznosulását.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság