Hogyan védhetjük meg szőlőültetvényeinket?

• Növénytermesztés
• 2025. július 27.
• 187
• 0

A Nemzetközi Szőlészeti-Borászati Szervezet (OIV) is elkötelezett a szőlő aranyszínű sárgasága elleni védekezésben, mely betegség az Európai Unió (EU) jelentős karantén károsítója.

A betegséget okozó fitoplazmát (FD) főként az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) terjeszti, de más gazdanövények (pl.: erdei iszalag, bálványfa, mogyoró) is elősegítik a fertőzést. A kórokozó nem csak a hazai borvidékeken jelent komoly problémát, hanem az EU számos bortermelő régiójában jelenleg is fokozódik elterjedési területe. A kórokozó elleni védekezés csak tudományos alapokon nyugvó intézkedésekkel, a termelők aktív részvételével lehet sikeres. A cél nem csupán a betegség visszaszorítása, hanem az ültetvények hosszútávú védelme. Ennek érdekében a szervezet 3 ajánlást fogalmazott meg kiadványában a tagországok számára:

1. Tudásbővítés és kutatás

Kiemelten fontos a helyspecifikus kutatások támogatása a vektorok és fitoplazmák kapcsolatának, terjedésének megértésére miatt. A digitalizáció mind a kórokozó, mind a vektorok nyomon követésében és a védekezésben is jelentős szerepet játszhat, ezért fejlesztése nélkülözhetetlen. Továbbá a toleráns vagy rezisztens fajták nemesítése szintén hozzájárul a hatékony védekezéshez, amihez a szőlőfajták genetikai ellenállóképességének vizsgálata szükséges.

2. Megelőzés és védekezés

A mentes területeken a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Ebben a vektorok jelenlétének felderítése, a gyanús növények azonnali eltávolítása, az egészséges szaporítóanyag használata és a növényegészségügyi előírások betartása kiemelten fontos. Az újonnan fertőzött területeken a fertőzött növények azonnali eltávolításával, az elhagyott vagy gondozatlan ültetvények felszámolásával, valamint a vektorok populációjának rovarölőszeres kezelésével mérsékelhető a kár. A már fertőzött területeken a tünetet mutató tőkék rendszeres eltávolítása, az ültetvény környékének gyommentesen tartása, valamint a vektorok visszaszorítása, célzott kezelése kiemelt jelentőségű.

3. Összefogás és oktatás

A védekezés csak a termelők, a kutatók, a növényorvosok és a hatóságok közötti szorosabb együttműködéssel valósulhat meg. Folyamatos képzések szükségesek, melyek segítik a betegség felismerését és az ellene való védekezést. Továbbá elengedhetetlen a helyes növényvédelem (pl.: hatóanyag kiválasztása, kezelés időzítése) és agronómiai gyakorlatok (pl.: hajtásválogatás) alkalmazása.

A kórokozóról, a védekezésről további információt talál a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kiadványában és honlapján.

Forrás: nak.hu