Húsvéti sonkakörkép: jut elég hazai az asztalra?

Megosztás:

A húsvéti sonka a szokásrend szerint a téli disznóvágáskor kerül a füstölőbe, majd csak a negyven napos böjt elmúltával fogyasztják el. Habár már egyre kevesebben élnek ezzel a gyakorlattal, jelenléte továbbra is elválaszthatatlan az ünneptől.

Húsvét közeledtével adja magát a kérdés, hogy mekkora arányban tudják fedezni a húsvéti sonka iránti keresletet a magyar gazdák és milyen mértékben van szükség importra?

– Magyarország része az Európai Unió nagy, nyitott piacának, amin belül biztosított az áruk szabad mozgása. A sertéshús külkereskedelmi mérlegünk közel egyensúlyi helyzetbe állt be az elmúlt évtizedben, tehát – a pillanatnyi piaci helyzet által előidézett apróbb kilengéseket leszámítva – annyi húst hozunk be, mint amennyit eladunk. Éves szinten ez 150 ezer tonnát jelent. Az élősertéssel kapcsolatban valamelyest más a helyzet: sokáig az import volt meghatározó, de a román és a horvát piac igényeinek köszönhetően az export is jelentőssé vált az utóbbi időszakban – mondta Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének és a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke.

– Összességében nyugodt szívvel állíthatjuk azt, hogyha becsuknánk a határokat, akkor a hazai sertéstenyésztők gond nélkül el tudnák látni az országot. Ez a tendencia természetesen igaz a sonkára is, aminél ugyancsak fedezhető fel kettősség: például megy ki tőlünk hús feldolgozásra Olaszországba, de egyúttal jön is be Nyugat-Európából, az így előállított készítmények pedig egymás mellett kapnak helyet a bolti pultokban. Emiatt nehezebb megmondani, hogy egy adott sonka mennyire magyar.
Milyenek a vevői igények napjainkban? Mennyire keresik a fogyasztók a kisebb gazdaságok, termelők „házi” termékeit?
– Ilyen fokú megfontoltságról csak akkor beszélhetünk, amikor a fogyasztó megteheti, hogy ne – csak – ártudatosan vásároljon. A 10-15 évvel ezelőtti állapothoz képest nőtt a magyar reáljövedelem, ennélfogva többeknél lett befolyásoló tényező az élelmiszerek származási helye. Ezekhez az információkhoz helyben hozzá tudnak jutni, lévén esetünkben a friss – tőke – és az előre csomagolt húsoknál egyaránt fel kell tüntetni, hogy hol élt az állat, hol vágták és honnan került tulajdonképpen a polcra. A jelenség a magasabb árszínvonalat képviselő kézműves és a kisipari termékekre szintén vonatkoztatható. A 2020-tól kezdődő időszak ilyen szempontból kedvezőtlenebbnek bizonyult. Az infláció visszavetette a tudatosságot, olyannyira, hogy gyakran még a minőség rovására is engedményeket adtak a vásárlók – a spórolás reményében – amikor húst vagy húskészítményt tettek a kosarukba – magyarázta Éder Tamás.

– Ami a húsvéti füstölt húskészítményeket illeti, a palettájuk nagyon széles. A választékban találunk csülköt, hosszan érlelt, kötözött- és parasztsonkát valamint külföldről behozott – olasz, spanyol – sonkákat is. Az EU csatlakozás után volt egy nagyon izgalmas 6-8 év ezen a területen, amikor megjelentek a gyorsérlelt, gyorspácolt, hőkezelt, import, a többihez képest jóval olcsóbb húsáruk. A laikus szem számára ugyanolyannak tűnhettek, mint a hagyományos sonkák, aztán a húsvéti asztalnál nagy meglepetést okoztak. Szétfőttek, íztelenek voltak. Jó pár szezonnak el kellett telnie ahhoz, hogy lecsökkenjen a piaci részesedésük és a fogyasztók elkezdjék mérlegelni az ár-érték arányt valamint újra keresni a „gyerekkori ízeket”. A csökkenés az elmúlt két évben megállt, ami egyelőre nem mondható még növekedésnek, de mindenképpen érzékelhető változás.

Manapság egyre nagyobb teret hódítanak maguknak az alternatív – vegán – húspótlók. Mekkora konkurenciát jelentenek ezek a sonkának vagy a többi húsipari készítménynek?

– Húsvéti kötözött tofut – szerencsére – még nem láttam, úgyhogy valószínűleg nem lesz erős versenytársa a hagyományos, ünnepkörhöz kapcsolódó áruknak. Tény, hogy különösen a nyugat-európai társadalmakban bizonyos rétegek – különböző indíttatásokból – elfordulnak a hagyományos húskészítményektől és keresik a helyettesítőket, de a magyar piacot – ahol, persze, léteznek szeletelt sonka-utánzatok – ez különösebben még nem zavarta meg. Középtávon, az elkövetkezendő 7-8 évben ettől függetlenül számolnia kell az ágazatnak ezekkel a termékekkel – hívjuk őket alternatív fehérjeforrásoknak –, mivel polcfelületeket és forgalmat vehetnek el.

És mire figyeljen, aki elindul beszerezni a húsvéti asztal főfogását? Mindenképpen megbízható forrásból vásároljunk, olyan helyről, ami korábban nem okozott csalódást. Ne lepődjünk meg a minőség – és árszabásbéli differenciákon, mivel ezek legtöbbször egyenesen arányosak egymással. Végül, de nem utolsó sorban, válasszunk magyar húsipar által előállított termékeket.

(A beszélgetés a ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) vírus magyarországi megjelenése előtt készült.)

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Megosztás:
Előző cikk Az erdészetben is szükség van újításokra Következő cikk Stratégiai együttműködési megállapodást kötött az Agrárminisztérium és a Debreceni Egyetem

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük