Mindössze 5 napja van a gazdának, ha észleli a vadkárt

• Agrárhírek, Jó hírek, Növénytermesztés
• 2026. március 5.
• 0

Vadkármegelőzés tavasszal: határidők, terepszemle, villanypásztor, KAP-támogatások és mezei pocok elleni védekezés.

A tavaszi munkák indulásával együtt a vadkár kérdése újra előtérbe kerül. Biológiai szempontból ez az időszak különösen érzékeny: a téli táplálékhiány után a friss hajtások, a kelő kapások és a virágzó gyümölcsösök erős vonzerőt jelentenek a vad számára.

Gazdasági oldalról pedig azért kritikus a tavasz, mert a korai károk sokszor nem „nőhetők ki”: a kitúrt kukorica, a megrágott napraforgó-állomány vagy a lerágott gyümölcsfa-hajtás akár az egész éves eredményt is veszélyeztetheti – tájékoztat a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara.

Mi történik tavasszal a táblákon?

Kora tavasszal megváltoznak a vad élettani igényei: a vemhes nőivarú egyedek és a növekedésben lévők számára felértékelődik a fehérjében gazdag, lédús táplálék. Ha a környezet kevéssé változatos, a szántók „egyhangú kínálata” miatt az őszi vetésű gabonák és a repce még nagyobb nyomás alá kerülhetnek.

A károkozás jellemzően rágásban, taposásban, illetve vaddisznónál túrásban és vetőmag-kitúrásban jelenik meg.

Kiemelten veszélyeztetett időszak például:

• a kukorica kelése (április közepe – május vége),

• a napraforgó szikleveles állapota (április – május),

• valamint a gyümölcsösök és a szőlő hajtásfejlődése (március – május).

Határidők, amelyeket nem érdemes elmulasztani

A vadkárral kapcsolatos eljárást a vonatkozó törvényi és végrehajtási szabályok rendezik, a gyakorlatban pedig a gyorsaság és az írásos dokumentáció a döntő.

A károsultnak a vadkárt a bekövetkezéstől vagy az észleléstől számított 5 napon belül írásban kell jeleznie a vadászatra jogosultnak.

Ha a felek 5 napon belül nem tudnak megegyezni a kártérítésről, a károsult a jegyzőtől kérheti a kárfelmérési eljárást. Ezt követően szoros eljárási határidők mellett szakértői felmérés történik.

Tavasszal, amikor a növényállomány gyorsan változik, akár napi szintű táblaellenőrzésre is szükség lehet.

A megelőzés kulcsa: együttműködés és terepszemle

A vadkárkezelés eredményessége erősen függ a földhasználó és a vadászatra jogosult együttműködésétől. Sok konfliktus megelőzhető, ha a gazdálkodó táblaszintű vetéstervet ad át, és már a szezon elején közös bejárást szerveznek.

Ilyenkor azonosíthatók a kritikus pontok, egyeztethetők a megelőzési feladatok, és tisztázható a villanypásztorok és riasztók telepítésének, valamint ellenőrzésének munkamegosztása.

A gyakorlatban a megelőzés eszköztára több elemből áll:

• agrotechnikai megoldások (megfelelő vetésmélység, talajlezárás),

• ideiglenes villanypásztorok (folyamatos ellenőrzéssel),

• valamint vadriasztó készítmények gyümölcsösökben és szőlőben.

Utóbbiaknál számolni kell az időjárási hatásokkal és az ismétlések költségével.

Hosszabb távú irány: KAP-támogatások élőhelyfejlesztésre

A KAP Stratégiai Terv keretében elérhetők olyan beruházások, amelyek a táj szerkezetét úgy alakítják, hogy csökkenjen a vadnyomás.

Ilyenek például:

• füves-cserjés határsávok,

• vízmegtartó elemek,

• valamint agrárerdészeti rendszerek (fasorok, erdősávok).

Ezek pufferzónát adhatnak a táblák szélén, alternatív táplálékot és takarást biztosíthatnak, így mérsékelhetik a kultúrnövényekre nehezedő terhelést.

Mezei pocok: küszöbérték, beavatkozás, adminisztráció

Tavasszal a mezei pocok gradációja miatt is indokolt a gyakoribb ellenőrzés. A védekezési küszöbérték jellemzően 3–5 lakott járat / 100 m².

A mechanikai védekezésnél a járatrendszer roncsolása adhat gyors hatást, ugyanakkor őszi vetésekben ez korlátozottan alkalmazható.

Kémiai védekezésnél a jogcímek és feltételek betartása mellett a dokumentálás is kulcskérdés: a kezeléseket rövid határidővel rögzíteni kell a gazdálkodási naplóban.

AKG-s területeken a ragadozó madarak segítésére szolgáló „T” ülőfák használata hasznos lehet, de rágcsálóirtó csalétek alkalmazásakor a másodlagos mérgezések kockázata miatt szigorú szabályokhoz kötött.

A tavaszi szezon eredménye tehát azon múlik, mennyire gyors a jelzés, mennyire rendszeres a terepszemle, és mennyire tud összehangoltan dolgozni a gazdálkodó és a vadászatra jogosult.

A megelőzés, az élőhelyfejlesztési lehetőségek és a szakszerű dokumentálás együtt adja a legbiztosabb keretet.

Forrás: NAK