A betegség kialakulásárét számos talajlakó növénypatogén gomba (Alternaria spp, Fusarium spp, Pythium spp, Rhizoctonia spp, Verticillium spp-) lehet felelős. Hazánkban leggyakrabban a Rhizoctonia solani okoz kárt. A növények a csírázástól egészen 2-4 leveles korig fogékonyak a kórokozókra. A csíranövények elhalhatnak, ami hiányos keléshez vezet. A fertőzött növények szárának alsó harmada elvékonyodik, megbarnul. Ez kezdetben a palánták hervadást, talajra dőlést, majd pusztulását okozza (1. kép). 2-4 leveles fejlettség után a palánta a fertőzést már tudja tolerálni. A kialakuló seb ugyan beszárad, de a kiültetett növény szára a hegesedésnél eltörhet.
A már megfertőzött palántának kevés esélye van az egészséges fejlődésre, ezért a megelőzésre kell törekedni a védekezés során. A tömörödött, levegőtlen, túlöntözött közegekben nagyobb eséllyel számíthatunk a kórokozók kártételére. Ezért a kórokozómentes közeg, a mérsékelt öntözés jelentősen minimalizálja a fertőzést. A túl sűrű vetés és a csírázás számára kedvezőtlen, alacsony hőmérséklet is növeli a fertőzés kockázatát. A védekezésben nagy a szerepe az egészséges, csávázott vetőmagnak is, melyről részletesebben korábbi cikkünkből tájékozódhat. Emellett fungicides beöntözésre is van lehetőség néhány hatóanyaggal vagy ezek kombinációjával (8-hidroxi-kinolin, boszkalid, foszetil, piraklostrobin, propamokarb). A Pythium oligandrum, a Trichoderma asperellum és a Streptomyces K61 fajok is eredményesen alkalmazhatók a palántadőlés kórokozói ellen. A kijuttatás előtt érdemes ellenőrizni a hatóság honlapján, hogy az adott készítmény mely kultúrákban rendelkezik érvényes engedélyokirattal.
Forrás: NAK/Fodor Attila
