Régi fák, új jelentőség: a tájfajták visszatérése a klímaváltozás idején

• Növénytermesztés
• 2026. április 17.
• 0

A tájfajták megőrzése nemcsak hagyományőrzés: genetikai tartalékot jelentenek a jövő mezőgazdasága számára is.

Ami egykor magától értetődő volt

Egyre több helyen jelennek meg az úgynevezett oltónapok, ahol kerttulajdonosok és gazdák régi gyümölcsfajtákat mentenek meg a feledéstől. Ezeken az alkalmakon sokan hoznak magukkal oltóvesszőket olyan fákról, amelyek akár generációk óta ugyanazon a helyen állnak.

Az így továbbörökített fák nemcsak új életet kapnak, hanem egy darab múltat is továbbvisznek. A frissen oltott csemeték mögött gyakran családi történetek, helyi hagyományok és személyes emlékek állnak, ami egészen más jelentést ad ezeknek a növényeknek.

Több mint növénytermesztés

A szakemberek ezt a folyamatot fajtamentésnek nevezik, de a jelentése jóval túlmutat a szó hétköznapi értelmén. Nem csupán arról van szó, hogy megőrzünk néhány régi gyümölcsfajtát, hanem arról is, hogy egy teljes tudásrendszer és vidéki kultúra marad fenn.

Magyarországon jelenleg több mint nyolcvan államilag elismert gyümölcs tájfajta ismert, de a valós szám ennél jóval magasabb lehet. Sok esetben ugyanis helyi változatok élnek tovább kertekben, udvarokban, amelyek hivatalosan nem is szerepelnek a nyilvántartásokban.

Miért bírják jobban a szélsőségeket?

A régi fajták egyik legnagyobb előnye az alkalmazkodóképességük. Ezek a növények gyakran olyan körülmények között maradtak fenn, ahol nem kaptak folyamatos gondozást, így természetes szelekció során erősödtek meg.

Ennek köszönhetően sok esetben jobban viselik a hőséget, a szárazságot vagy éppen a változó időjárást. A modern, intenzív termesztésre nemesített fajták ezzel szemben gyakran érzékenyebbek, mert más szempontok – például a hozam vagy az egységes megjelenés – kerültek előtérbe a nemesítés során.

Ezért a tájfajták megőrzése ma már nemcsak hagyományőrzés, hanem egyfajta biztosíték is a jövőre nézve.

A genetikai tartalék szerepe

A régi gyümölcsfajták nemcsak önmagukban értékesek. Genetikai sokféleségük alapot ad a modern nemesítésnek is, hiszen ezekből a változatos tulajdonságokból lehet új, ellenállóbb fajtákat létrehozni.

Baranyi Ildikó, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi referense szerint kiemelt feladat a régi fajták felkutatása és szaporítása. A munka nemcsak a növényekre terjed ki, hanem azokra a módszerekre is, amelyekkel ezeket egykor gondozták.

Génbankok és gyűjtőmunka

A Bükki Nemzeti Park célja egy olyan génbank létrehozása, amely hosszú távon biztosítja ezeknek a fajtáknak a fennmaradását. Ennek érdekében oltóvesszőket gyűjtenek különböző helyekről, gyakran lakossági felajánlásokból.

Előfordult már, hogy egy 19. század végén épült erdészház kertjéből származó almafától gyűjtöttek szaporítóanyagot. Az így létrejött növényeket először cserépben nevelik, majd faiskolába kerülnek, ahol megerősödnek, mielőtt a gyűjtemény részévé válnának.

Nem csak a szakembereken múlik

A tájfajták jövője nem kizárólag intézmények kezében van. A kerttulajdonosok és gazdák döntései legalább ilyen fontosak.

Amikor valaki egy régi, helyben bevált fajtát választ egy új telepítésnél, nemcsak egy fát ültet el, hanem hozzájárul a genetikai sokféleség fennmaradásához is.

Ezek a fák gyakran jobban alkalmazkodnak saját környezetükhöz, és stabilabb termést adnak olyan körülmények között is, ahol a modern fajták már nehezebben boldogulnak.

Egy régi tudás új jelentősége

Ami dédapáink számára természetes volt, ma új értelmet kap. A régi gyümölcsfajták nemcsak múltunk részei, hanem a jövő egyik lehetséges válaszai is egy változó éghajlat kihívásaira.

Forrás: agroinform.hu