Miért áll le ősszel a tojástermelés? Nem mindig a rövidülő nappalok a felelősek

Megosztás:
Forrás: Pixabay

Sok baromfitartó tapasztalja, hogy az őszi hónapokban egyre kevesebb tojás kerül a fészkekbe, sőt egyes tyúkoknál átmenetileg teljesen leállhat a tojástermelés. A háttérben nem feltétlenül betegség vagy takarmányozási hiba áll: a természetes vedlés, a nappalok rövidülése, az életkor és a nem megfelelő tápanyagellátás egyaránt befolyásolhatja a tojások számát. Néhány fontos szabály betartásával azonban segíthetjük az állomány egészségét és a termelés későbbi helyreállását.

Az őszi időszak sok háztáji baromfitartásban a tojástermelés visszaesését hozza. A jelenség természetes, hiszen a tyúkok szervezetét több olyan élettani változás is érinti, amely befolyásolja a szaporodási ciklust. Az egyik legfontosabb ezek közül a vedlés, amely során a madarak megszabadulnak elhasználódott tollazatuktól, és új tollakat növesztenek. Ez jelentős energiát és megfelelő tápanyagellátást igényel, ezért a szervezet ilyenkor részben vagy teljesen háttérbe szoríthatja a tojásképzést. A folyamat egyedenként eltérő ideig tarthat, de akár több hónapig is elhúzódhat. Az őszi tojásmennyiség csökkenése tehát sok esetben nem rendellenesség, hanem a tyúkok természetes éves ciklusának része.

A vedlés és a rövidülő nappalok is közrejátszanak

A vedlés általában nyár végén vagy ősszel kezdődik, és jól felismerhető a tollazat megváltozásáról. A tyúkok több helyen elveszíthetik régi tollaikat, miközben fokozatosan megjelennek az új tollak. Ez a folyamat jelentős fehérjeigénnyel jár, hiszen a tollak felépítéséhez a szervezetnek megfelelő mennyiségű aminosavra van szüksége. A tojásképzés szintén energia- és fehérjeigényes folyamat, ezért a két tevékenység egyidejű fenntartása komoly terhet jelenthet a madarak számára. A vedlés idején ezért egyes tyúkok teljesen abbahagyják a tojást, másoknál pedig csak jelentősen csökken a termelés.

A másik meghatározó tényező a természetes megvilágítás időtartama. Ősszel egyre rövidebbek a nappalok, ami hatással van a tyúkok hormonrendszerére és szaporodási folyamataira. A tojótyúkok tojástermelését általában a napi 14-16 órás megvilágítás támogatja, ezért a természetes fény csökkenése önmagában is visszafoghatja a tojásrakást. A rövidülő nappalok és a vedlés gyakran egyszerre jelentkeznek, így hatásuk összeadódhat. Ha a gazda egész évben egyenletes tojástermelést szeretne, mesterséges világítással is segítheti az állományt, de ezt fokozatosan, időkapcsolóval szabályozva célszerű bevezetni. A tyúkoknak megfelelő sötét pihenőidőre is szükségük van, ezért a folyamatos megvilágítás nem ajánlott.

A takarmányozás és az életkor is befolyásolja a tojások számát

A megfelelő tojástermeléshez a tyúkoknak kiegyensúlyozott takarmányra van szükségük. Különösen fontos az energia, a fehérje, a kalcium és a megfelelő vitaminellátás, hiszen ezek mind szerepet játszanak a tojásképzésben és a madarak egészségének megőrzésében. Vedlés idején a fehérjeellátásra érdemes kiemelt figyelmet fordítani, mert az új tollak növekedése jelentős aminosavigénnyel jár. A kizárólag gabonafélékre és konyhai maradékokra épülő etetés hosszabb távon hiányállapotokhoz vezethet, amelyek a tojástermelést is visszavethetik. A tojótyúkok számára összeállított, megfelelő összetételű takarmány mellett mindig biztosítani kell a friss, tiszta ivóvizet is, mert a vízhiány rövid idő alatt is csökkentheti a termelést.

Az állomány életkora szintén fontos tényező. A fiatal tyúkok általában nagyobb intenzitással tojnak, míg az idősebb madarak termelése fokozatosan mérséklődhet. Különösen két-három éves kor után jelentkezhet számottevő visszaesés, bár ez fajtánként és egyedenként eltérő lehet. A kotlóssá váló tyúkok ugyancsak abbahagyják a tojásrakást, mivel hormonális változások hatására a tojások kiköltésére összpontosítanak. Ez a viselkedés akár három-négy hétig is eltarthat, ha a gazda nem avatkozik közbe.

Nem minden tojástermelési probléma természetes

Bár az őszi visszaesés gyakran a vedléshez és a fényhiányhoz kapcsolódik, nem szabad minden esetben automatikusan ezekre fogni a tojások számának csökkenését. A külső és belső paraziták, a fertőző betegségek, a zsúfoltság, a nem megfelelő szellőzés és a tartós stressz szintén kedvezőtlenül befolyásolhatják a termelést. A baromfiudvarban különösen figyelni kell az élősködőkre, például a vörös tyúkatkára, amely vérszívásával legyengítheti az állatokat, nyugtalan éjszakákat okozhat, és jelentős termeléscsökkenéshez vezethet.

A téli időszakra készülve érdemes ellenőrizni az ól állapotát is. A száraz alom, a megfelelő szellőzés és a huzatmentes pihenőhely hozzájárul a madarak egészségéhez. A nedves, sáros kifutók és a szennyezett itatók növelhetik a kórokozók elszaporodásának kockázatát, ezért a rendszeres takarításról és a tiszta vízellátásról sem szabad megfeledkezni.

A legfontosabb, hogy az őszi vedlés idején ne próbáljuk mindenáron tojásrakásra kényszeríteni a tyúkokat. A megfelelő takarmányozás, a nyugodt környezet és az egészséges tartási feltételek biztosítása segíti a szervezet regenerálódását. A vedlés befejeztével és a megfelelő körülmények között a tojástermelés fokozatosan újraindulhat, bár az idősebb madaraknál nem feltétlenül éri el a korábbi szintet.

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük