Miért kulcskérdés Európa jövője szempontjából az extenzív legeltetés?

• Agrárhírek, Állattenyésztés, Növénytermesztés
• 2026. április 26.
• 0

Egy friss elemzés szerint Európa legelőinek jövője a természetvédelem, a gazdálkodás és a klímakockázatok szempontjából is kulcskérdés.

Hajlamosak vagyunk a legelőkre egyszerű mezőgazdasági területként gondolni, pedig sokkal többről van szó. A hagyományos legeltetés nem csupán állattartási forma, hanem ökológiai rendszer, amely évszázadokon, sőt évezredeken át alakította Európa tájait.

Egy friss elemzés, amelyet az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tett közzé, arra figyelmeztet: ezek a rendszerek ma komoly nyomás alatt állnak, és ha tovább gyengülnek, annak következményei jóval túlmutatnak a mezőgazdaságon.

A legelők nem üres terek

A legelő állatok jelenléte valójában folyamatos formáló erő. A juhok, szarvasmarhák, kecskék vagy lovak nemcsak „használják” a tájat, hanem alakítják is. Ennek nyomán jönnek létre azok a mozaikos, fajgazdag élőhelyek, amelyek sok növény- és állatfaj fennmaradásához nélkülözhetetlenek.

Nem véletlen, hogy az uniós védett élőhelyek jelentős része közvetlenül függ az extenzív legeltetéstől. Ezek a rendszerek beporzóknak, madaraknak, talajélőlényeknek egyaránt fontosak.

És nem csak a biodiverzitásról van szó.

A legelő állatok jelenléte a tápanyagkörforgástól a talajélet működéséig sok olyan folyamatot támogat, amit kívülről hajlamosak vagyunk láthatatlannak tekinteni.

Pedig ezek tartják össze a rendszert.

Amikor a termelékenység háttérbe szorítja az ökológiát

Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság sokat változott. A hangsúly egyre inkább az intenzív, specializált modellek felé tolódott, ezzel párhuzamosan a legeltetés szerepe sok helyen visszaszorult.

Ez elsőre talán pusztán gazdasági folyamatnak tűnhet, de a hatása jóval mélyebb.

Ahol eltűnik a legeltetés, ott gyakran csökken az élőhelyi sokféleség, visszaszorulnak bizonyos rovarfajok, eltűnnek tájelemek, megbomlik egy korábban működő ökológiai szerkezet.

Ez nem egyszerre történik, hanem lassan. Éppen ezért könnyű nem észrevenni.

Közben a gazdasági adatok is ugyanabba az irányba mutatnak. A kisebb, vegyes, extenzívebb rendszerek sok térségben visszaszorulnak, miközben a termelés koncentrálódik. És pont azok a periférikus térségek sérülnek leginkább, ahol a természetközeli legelők fennmaradása különösen fontos lenne.

Meglepően kevés is sokat számíthatna

Talán az elemzés egyik legérdekesebb állítása, hogy nem is feltétlenül nagy állatlétszám hiányzik. A becslések szerint az uniós kérődzőállomány viszonylag kis része is elegendő lehetne ahhoz, hogy a természetvédelmi szempontból fontos területek kezelhetők maradjanak.

Ez fontos felismerés. Mert arra utal, hogy a probléma nem feltétlenül a mennyiségről, inkább az eloszlásról, a gazdálkodási szerkezetekről és az ösztönzőkről szól.

Vagyis részben szervezési, részben politikai kérdés. És ez már más megvilágításba helyezi az egészet.

Nemcsak élőhelyekről, kockázatokról is szó van

A legeltetés szerepét sokáig főként biodiverzitási kérdésként kezelték, ma viszont egyre világosabb, hogy ennél többről van szó. Kockázatkezelési eszköz is lehet.

Különösen a mediterrán térségekben látszik, hogy ahol csökken a legelő állatok száma, ott gyakrabban halmozódik fel gyúlékony biomassza. Ez pedig hozzájárulhat az erdőtüzek veszélyének növekedéséhez. Itt a legeltetés már nem pusztán természetvédelmi gyakorlat, hanem megelőzés.

És ez erős érv amellett, hogy más szemmel nézzünk ezekre a rendszerekre.

Nem múltidézés, hanem jövőkérdés

Az extenzív állattartást sokan hajlamosak nosztalgikus, régi modellként kezelni. Pedig könnyen lehet, hogy részben jövőeszköz. Igaz, nem az intenzív termelés logikája szerint működik. Nem feltétlenül a maximális hozamról szól.

Viszont olyan értékeket tart fenn, amelyek piaci alapon nehezen mérhetők: élőhelyeket, tájkaraktert, ökológiai stabilitást, kulturális örökséget.

És talán épp ez a felismerés kezd lassan beépülni a szakpolitikákba is. A kérdés már kevésbé az, hogy van-e szerepe az extenzív legeltetésnek, inkább az, sikerül-e olyan feltételeket teremteni, amelyek mellett fenn is tud maradni. Mert ha ezek a rendszerek eltűnnek, nemcsak egy gazdálkodási forma gyengül.

Valami sokkal összetettebb sérül vele együtt.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu