Quinoa és csicseriborsó a szántóföldön: új növényekkel védekeznek az aszály ellen a gazdák

• Agrárhírek, Jó hírek, Növénytermesztés
• 2026. október 26.
• 0

A tartós hőség és a csapadékhiány egyre több gazdaságot késztet arra, hogy újragondolja a megszokott vetésszerkezetet.

A németországi Rajna-Majna térségében a gazdálkodók a hagyományos szántóföldi növények mellett quinoával és csicseriborsóval is kísérleteznek, abban bízva, hogy ellenállóbbá tehetik a termelést a szélsőséges időjárással szemben. Az új kultúrák ígéretes lehetőségeket kínálnak, de a vízellátás, a munkaerőigény és az értékesítés továbbra is meghatározza a gazdaságosságukat.

A quinoa a búzánál jóval kevesebb vizet igényelhet

A szélsőséges időjárás komoly veszteségeket okozott a Rajna-Majna térség mezőgazdaságában. A hetekig tartó hőség és az esőhiány miatt kevesebb cukorrépa termett, a kukorica kiszáradt, a búza pedig a forróságban idő előtt beérett, ami a minőség romlásához vezetett. Egyes gazdaságok azonban kedvezőbb eredményeket értek el azokkal a növényekkel, amelyek jobban alkalmazkodnak a szárazabb körülményekhez.

Johannes Grenzebach, a Wölfersheimben működő Mudda Natur GmbH agronómusa már 2018-ban quinoát kezdett termeszteni családja wetteraui gazdaságában. Az Andokból származó álgabona a növekedési időszakban a búzához képest körülbelül harmadannyi vizet igényel, ezért különösen érdekes alternatíva lehet a vízhiánnyal küzdő termőterületeken.

A szakember tapasztalatai szerint szélsőséges szárazság idején is hektáronként 1000-1500 kilogramm termés takarítható be, normál körülmények között pedig akár 3 tonna is elérhető. Kedvező évjáratban a hozam a 4 tonnát is megközelítheti. A quinoa káliumot és foszfort igényel, nitrogénből viszont kevesebbre van szüksége, és viszonylag kevés növényvédelmi beavatkozással is termeszthető.

Gazdasági szempontból szintén előnyös lehet, hogy a quinoa ára a szakember szerint a búzáénak akár az ötszöröse is lehet. Ez lehetőséget ad arra, hogy a termelők versenyképesek maradjanak a dél-amerikai importtal szemben. Grenzebach ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a hagyományos kultúrák hő- és szárazságtűrőbbé nemesítése is fontos lenne, ez a munka azonban rendkívül összetett és költséges, akár 10-15 évet is igénybe vehet.

A csicseriborsó is ígéretes, de öntözés nélkül nehéz termeszteni

A szárazabb termőhelyekre a quinoa mellett a csicseriborsó, a napraforgó, a kölesfélék és a hajdina is alternatívát jelenthetnek. Kai Schellhaas dél-hesseni gazdálkodó csicseriborsóval kísérletezett, miután a térség ökológiai mintarégiójának programjában hat gazda próbálta ki a növényt.

Schellhaas tavaly hektáronként 2,2 tonnát takarított be, az idei, aszályosabb évben viszont 1,8 tonna volt a termés. Ehhez öntözésre is szükség volt, mivel hat-hét hónapon keresztül alig hullott számottevő csapadék, az utolsó jelentősebb eső februárban érkezett. A csicseriborsót a kelés és a virágzás idején öntözte: április végén négyzetméterenként 15 liter, júniusban pedig 30 liter vizet juttatott ki.

Ez még így is kevesebb víz volt, mint amennyit a hagyma és a cukorrépa igényelt. Az ezeket a növényeket termesztő területeket tízszer kellett öntözni, alkalmanként négyzetméterenként 30 liter vízzel. A gazdálkodó az új kultúrában rejlő lehetőségekre számítva a tavalyi 2 hektárról 22 hektárra növelte a csicseriborsó vetésterületét.

A termelés folytatása ugyanakkor még bizonytalan. A betakarított termény augusztus óta a gazdaság raktárában van, mert az értékesítés feltételei egyelőre nem tisztázottak. Az eset jól mutatja, hogy a megfelelő terméshozam önmagában nem elegendő: az új növények termesztése akkor lehet hosszú távon életképes, ha a gazdák biztos piacot is találnak a terményüknek.

A görögdinnye termesztését végül feladták

Nem minden alternatív növény bizonyult gazdaságilag fenntarthatónak. A Wiesbaden-Frauensteinben működő Rosenköppel gazdaság 2019-ben kezdett görögdinnyét termeszteni. A meleg időjárás kedvezett a gyümölcs cukorfelhalmozásának és a termés fejlődésének, a növény pedig viszonylag kevés műtrágyát igényelt: hektáronként 80-100 kilogrammot használtak fel.

A termesztéssel mégis felhagytak. A görögdinnye piaci ára alacsony volt, a nemzetközi verseny pedig megnehezítette a jövedelmező értékesítést. A gazdaság úgy ítélte meg, hogy a termelés leginkább közvetlen értékesítéssel lehetett volna kifizetődő, ám a munkaerő- és az öntözési költségek végül a 7000 négyzetméteres ültetvény felszámolásához vezettek.

A palántákat május elején kellett kiültetni, két héttel a cseresznyeszezon előtt. Ez további munkatársak nélkül túl nagy terhet jelentett a családnak. A dinnye vízigénye szintén jelentős volt: tartálykocsival, reggel és este öntözték az állományt, alkalmanként négyzetméterenként 60 liter vizet kijuttatva. Ahogy Arnsteiner gazdálkodó fogalmazott, a dinnye mintegy 95 százaléka víz, ezért a megfelelő vízellátás biztosítása komoly ráfordítást igényelt.

A vetésszerkezet átalakítása önmagában nem oldja meg az aszály problémáját

A Rajna-Majna térség példái azt mutatják, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyre összetettebb feladatot jelent a gazdálkodóknak. A quinoa és a csicseriborsó bizonyos körülmények között kevesebb vizet igényelhet, mint több hagyományos szántóföldi kultúra, de a terméseredményeket az időjárás, a talajadottságok és a termesztéstechnológia is befolyásolja.

Az új kultúrák bevezetésénél a terméshozam mellett az öntözési költségeket, a munkaerőigényt, a termény árát és az értékesítési lehetőségeket is mérlegelni kell. A gazdálkodók számára ezért nem feltétlenül egyetlen új növény jelenti a megoldást, hanem a vetésszerkezet tudatos átalakítása, a különböző kultúrák kockázatainak megosztása és a termelés piaci feltételeinek előzetes felmérése.