Köd és harmat a gazdaságban? Új vízforrás segíthet a magyar tájakon

• Agrárhírek, Jó hírek
• 2026. szeptember 7.
• 0

A klímaváltozás miatt egyre nagyobb figyelem irányul minden olyan lehetőségre, amellyel plusz vízhez lehet jutni a mezőgazdaságban.

A köd- és harmatgyűjtés elsőre különleges megoldásnak tűnik, külföldön azonban már működő rendszerek bizonyítják, hogy megfelelő körülmények között valóban hasznosítható mennyiségű vizet lehet összegyűjteni a levegőből. Magyarországon is készültek már kísérletek, a kérdés inkább az, hogy nálunk hol és milyen célra lehet gazdaságosan alkalmazni ezt a technológiát.

A hosszabb aszályos időszakok, a csapadék egyenetlen eloszlása és a növekvő párolgási veszteség miatt a mezőgazdasági vízgazdálkodásban egyre fontosabbá válik, hogy a rendelkezésre álló vizet minél hatékonyabban használjuk fel. A köd- és harmatgyűjtés azonban nem az öntözés kiváltására szolgál, hanem megfelelő adottságú helyeken kiegészítő vízforrás lehet. Külön előnye, hogy bizonyos rendszerek passzívan, külső energia felhasználása nélkül is működtethetők.

Ködgyűjtés: vízcseppek a levegőből

A ködgyűjtés viszonylag egyszerű fizikai folyamatra épül. A felszín közelében lebegő apró vízcseppeket általában függőlegesen kifeszített speciális hálókkal fogják fel. A szél a ködcseppeket a hálóhoz sodorja, ahol azok megtapadnak és egyre nagyobb cseppekké egyesülnek, majd a gravitáció segítségével egy gyűjtővályúba kerülnek. Innen a vizet tartályokba lehet vezetni.

A módszer hatékonysága ugyanakkor erősen függ a helyi adottságoktól. Gyakori köd, megfelelő szélviszonyok és megfelelő víztartalmú köd nélkül a rendszer kevés vizet ad, ezért nem lehet minden térségben ugyanolyan eredményre számítani.

Chile északi részén, El Tofo–Chungungo térségében például mintegy száz nagy hálóból álló rendszer hosszabb időszak átlagában napi körülbelül 15 ezer liter vizet gyűjtött össze. Marokkó Anti-Atlasz térségében pedig a Mount Boutmezguida területén kialakított, 1686 négyzetméteres CloudFisher rendszer a környező települések ellátása mellett mezőgazdasági termesztéshez és állatok itatásához is biztosít vizet, külső energia felhasználása nélkül.

A harmat még kisebb mennyiségben gyűjthető

A harmatgyűjtés más elven működik. Derült, nyugodt éjszakákon egyes felületek a hősugárzás miatt annyira lehűlhetnek, hogy hőmérsékletük a harmatpont alá süllyed. Ilyenkor a levegő vízgőztartalmának egy része kicsapódik a felületen, a keletkező vízcseppek pedig összegyűjthetők.

A módszer hatékonyságát a relatív páratartalom, a felhőzet, a szél és az éjszakai kisugárzás egyaránt befolyásolja. A rendelkezésre álló víz mennyisége jellemzően kisebb a kedvező körülmények között működő ködgyűjtő rendszerekénél, ezért a harmat önmagában még kevésbé alkalmas nagy területű öntözésre.

Ettől függetlenül több országban már vizsgálták a lehetőséget. India félszáraz Kutch térségében például egy 850 négyzetméteres, passzív sugárzási hűtésen alapuló harmat- és esővízgyűjtő rendszert építettek, míg a horvátországi Dalmáciában többéves kísérletek során azt vizsgálták, milyen rendszerességgel alakulnak ki a harmatgyűjtéshez megfelelő meteorológiai feltételek.

Magyarországon is van már kísérleti tapasztalat

A ködgyűjtés hazai lehetőségeit is vizsgálták. Papp Tamás 2025-ben publikált tanulmányában Baja, Salgótarján és Tarany térségében végzett méréseket, amelyek során olyan rendszereket alkalmaztak, amelyek nemcsak a levegőből származó nedvességet, hanem a csapadékot is összegyűjtötték. Ez arra is rámutat, hogy a különböző vízgyűjtési módszereket érdemes lehet egymással kombinálni.

Az eddigi magyar tapasztalatok alapján a páragyűjtés elsősorban domb- és hegyvidéki térségekben lehet érdekes, ahol a helyi páratartalmi és meteorológiai viszonyok kedvezőbbek lehetnek. Ugyanakkor a hazai vizsgálatok egyelőre rövidebb időszakokra terjedtek ki, ezért még nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy általános érvényű következtetést lehessen levonni arról, mely térségekben és milyen hozammal működhetne a technológia.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarországon nem az a reális cél, hogy ködből vagy harmatból oldjuk meg a mezőgazdaság teljes vízigényét. A szántóföldi növénytermesztés vízigénye nagyságrendekkel meghaladja azt, amit ezek a rendszerek biztosítani tudnak.

Hol lehet mégis értelme?

A köd- és harmatgyűjtés olyan területeken lehet érdekes, ahol már viszonylag kis mennyiségű plusz víz is hasznos. Ilyen lehet például kisebb kertészeti vagy faiskolai rendszerek kiegészítő vízellátása, palántanevelés, fiatal fák kezdeti vízellátása vagy erdősítések támogatása. Ezekben az esetekben a decentralizált, kis léptékű vízforrásnak is lehet gyakorlati értéke.

A vízminőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az összegyűjtött víz tulajdonságait befolyásolhatja a levegő szennyezettsége, a gyűjtőfelület anyaga és tisztasága, valamint a tárolás módja. A mezőgazdasági felhasználás előtt ezért ezt is érdemes vizsgálni.

A legnagyobb lehetőség talán nem is önmagában a köd- vagy harmatgyűjtésben rejlik, hanem abban, hogy több kisebb vízforrást egyetlen rendszerben használjunk. A köd- és harmatgyűjtés kombinálható esővízgyűjtéssel, tározással, beszivárogtatással és más vízmegtartó megoldásokkal. Az ilyen integrált rendszerek egyszerre segíthetik a víz helyben tartását, a szélsőséges csapadékesemények kezelését és az aszályhoz való alkalmazkodást.

Nem csodaszer, hanem egy újabb eszköz lehet

A köd- és harmatgyűjtés tehát nem fogja kiváltani a hagyományos mezőgazdasági vízforrásokat vagy az öntözőrendszereket, és Magyarország valamennyi térségében aligha lenne gazdaságosan alkalmazható. Bizonyos mikroklimatikus adottságok mellett azonban olyan plusz vízforrást jelenthet, amelyet eddig kevésbé használtunk ki.

A technológia legnagyobb előnye, hogy egyszerű, passzív rendszerekkel is működhet, miközben nincs szükség arra, hogy minden egyes liter vízért mélyről szivattyúzzunk vagy távolról szállítsunk vizet. A szárazodó éghajlaton pedig egyre fontosabbá válhat minden olyan megoldás, amely akár kis mennyiségű, helyben rendelkezésre álló vizet is hasznosíthatóvá tesz.

A jövő vízgazdálkodása várhatóan nem egyetlen új technológiára épül majd. Sokkal inkább az lehet a kulcs, hogy a csapadékot, a talajban tárolt vizet, a meglévő vízkészleteket és az olyan alternatív forrásokat, mint a köd vagy a harmat, egymást kiegészítve használjuk fel. Magyarországon pedig most még éppen az a kérdés, hogy a kísérleti tapasztalatokból mikor és hol lesz valódi gyakorlati alkalmazás.