Legelők 2026 – mit okozott a száraz nyár a magyar állattartóknak?

• Állattenyésztés, Jó hírek
• 2026. szeptember 1.
• 0

A 2026-os aszályról legtöbbször a kukorica vagy a napraforgó kapcsán esik szó, pedig az idei szárazság az állattartó gazdaságokat is rendkívül érzékenyen érinti.

A legelők sok térségben idő előtt kiszáradtak, a kaszálókról a megszokottnál jóval kevesebb széna került le, miközben a takarmány ára meredeken emelkedett. Az állattartók egy része ezért már nyáron kénytelen volt hozzányúlni ahhoz a készlethez, amelyet eredetileg a téli hónapokra tartalékolt volna.

Augusztus végére a helyzetet az időközben érkezett csapadék sem oldotta meg. A HungaroMet legutóbbi agrometeorológiai értékelése szerint az elmúlt 90 nap csapadékhiánya az ország jelentős részén 70–160 milliméter, a talaj nedvességtartalma pedig nagy területeken mindössze 10–20 százaléka a növények számára hasznosítható vízmennyiségnek. A kukorica és a napraforgó mellett az erdők növényzetén is látványosan jelentkezik már a szárazság.

A természetes gyepek számára sem kedvezett ez az időjárás. A tavaszi és kora nyári csapadékhiány miatt a fű növekedése sok területen már korán lelassult, majd a nyári hőhullámok tovább rontották a helyzetet.

Amikor már nincs mit legelni

A legelőre alapozott szarvasmarha-, juh- és kecsketartás egyik legnagyobb előnye, hogy a vegetációs időszakban az állatok takarmányának jelentős részét maga a gyep biztosítja. Ha azonban a legelő kiszárad, ez az előny gyorsan eltűnik.

Az állatok ugyan továbbra is járják a területet, de egyre kevesebb megfelelő minőségű füvet találnak. Ilyenkor a gazdának már nyáron szénával, szenázzsal vagy más takarmánnyal kell kiegészítenie az étrendet.

Ennek súlyát jól mutatják az AKI adatai. 2025-ben a juhok takarmányozásában az erjesztett, szálas és zöld tömegtakarmányok aránya 83 százalék, a húshasznú szarvasmarháknál 84,5 százalék volt. Már 2025-ben is sok gazdaságban rövidebb ideig lehetett használni a legelőket az aszály miatt.

2026-ban több térségben még súlyosabb helyzet alakult ki.

Van, ahol a szokásos szénamennyiség töredéke termett

Az országon belül jelentősek a különbségek, ezért országos átlag helyett sokatmondóbbak a térségi adatok.

Heves vármegyében például a NAK vármegyei szervezetének tájékoztatása szerint az idei réti széna és egyéb szálastakarmányok mennyisége egyes területeken mindössze a korábbi évek termésének egyharmadát–egynegyedét érte el. Ráadásul nemcsak kevesebb, hanem gyengébb minőségű széna is termett.

Kelet-Magyarországról ennél is szélsőségesebb egyedi gazdasági példáról számoltak be: egy állattartó szerint olyan területen, ahol egy jó évben hektáronként mintegy tíz bála szénával lehetett számolni, idén 30 hektárról összesen három bála került le. Ez természetesen nem országos átlag, hanem jól mutatja, milyen szélsőséges különbségeket okozott az aszály.

A probléma ráadásul kettős. A kevés csapadék csökkenti a fűtömeget, a gyors kiszáradás pedig lerövidítheti azt az időszakot is, amikor megfelelő beltartalmú takarmányt lehet kaszálni. Az elöregedett növény rostosabb, nehezebben emészthető és gyengébb táplálóértékű lehet.

A téli szénát már nyáron etetik

A legelő kiszáradásának egyik legsúlyosabb következménye, hogy felborul a gazdaság egész éves takarmányozási terve.

Normális évben a szarvasmarha vagy juh tavasztól őszig jelentős részben legel, a betakarított széna pedig a téli időszakra marad. Ha azonban júliusban vagy augusztusban elfogy a legelhető fű, az állatok elé már ekkor ki kell tenni a télre félretett takarmányt.

Ezzel két probléma keletkezik egyszerre: gyorsabban fogy a meglévő készlet, miközben az idei kaszálásból eleve kevesebb takarmány került a tárolókba.

Az állattartónak ezért vagy vásárolnia kell, vagy alternatív takarmányforrást kell keresnie.

Egy körbála ára elérheti a 20–30 ezer forintot

A hiány már az árakon is érződik. Július végén Heves vármegyében jó minőségű szénáért helyenként 20–30 ezer forintot is kértek körbálánként, és az augusztusi piaci beszámolók szerint a lucernát is tartalmazó bálák ára ugyancsak elérhette ezt a szintet.

Ez különösen nagy teher egy több száz állatot tartó gazdaság számára. Ha egy telepnek több száz vagy akár több ezer bálát kell külső forrásból beszereznie, a takarmányozási költség rövid idő alatt több millió forinttal növekedhet.

Ehhez hozzáadódik a szállítás. Minél távolabbról kell beszerezni a szénát vagy lucernát, annál drágább lesz végül az istállóba érkező takarmány.

Szalma kerülhet a jászolba – de nem ugyanaz, mint a széna

A hiány miatt több gazdaság alternatív megoldásokat keres. Az egyik lehetőség a gabonaszalma nagyobb arányú felhasználása.

Ez azonban nem egyenértékű a jó minőségű szénával.

A szalma elsősorban rostforrás, táplálóértéke lényegesen alacsonyabb. A takarmányváltást ráadásul fokozatosan kell végrehajtani, mert a kérődzők bendőjében élő mikroorganizmusoknak alkalmazkodniuk kell az új takarmányösszetételhez. A hirtelen váltás emésztési problémát, teljesítményromlást, tejelő állatoknál pedig tejhozamcsökkenést is okozhat.

Más gazdaságok szenázst, alternatív zöldtakarmányokat vagy különböző melléktermékeket próbálnak bevonni a takarmányozásba.

A silókukorica sem menti meg automatikusan a helyzetet

Normális esetben a hiányzó szálastakarmány egy részét silókukoricával lehetne pótolni. Csakhogy 2026-ban éppen a kukorica lett az aszály egyik legnagyobb vesztese.

A rendkívüli helyzet miatt júliusban még a kárenyhítési szabályokat is módosítani kellett annak érdekében, hogy a súlyosan károsodott kukoricát szükség esetén zölden, silózás céljára betakaríthassák a termelők.

A kevés csövet nevelő, kiszáradt kukoricából készült szilázs azonban beltartalmi szempontból is gyengébb lehet. Így a széna- és legelőhiány mellett egyes állattartók a kukoricaszilázs mennyiségével és minőségével is problémába kerülhetnek.

Állománycsökkentés is lehet a vége

A legsúlyosabb helyzet azoknál a kisebb állattartóknál alakulhat ki, akiknek nincs jelentős takarmánytartalékuk, és a drága piaci takarmányt sem tudják hosszú hónapokon keresztül megfizetni.

Az idei nyáron már megjelentek olyan beszámolók, amelyek szerint egyes gazdák a takarmányhiány miatt az állomány csökkentését fontolgatják vagy meg is kezdték azt.

Ez hosszabb távon nagyobb probléma, mint egyetlen rossz kaszálás. Egy tenyészállomány újbóli felépítése évekbe telhet.

2026 megmutatta, hogy a takarmánybiztonság stratégiai kérdés

Az idei száraz nyár ezért valószínűleg felgyorsítja a magyar állattartás alkalmazkodását is. A jövőben nagyobb szerepet kaphatnak az őszi vetésű, tavasszal betakarítható zöldtakarmányok, az aszálytűrőbb növények, például a cirok, valamint a több évre elegendő biztonsági takarmánykészlet kialakítása.

Az augusztus végi helyzet alapján országos szinten még korai lenne azt mondani, hogy télen nem lesz elegendő takarmány. Az azonban már látszik, hogy egyes térségekben komoly szálastakarmány-hiány alakult ki, és azok a gazdaságok kerültek a legnehezebb helyzetbe, amelyeknek nincs korábbi készletük vagy saját alternatív takarmányforrásuk.

A 2026-os aszály számlája ezért nem ér véget a nyárral. Az állattartók egy része még hónapokon keresztül fizetheti a kiégett legelők árát.