Óriás ragadozó terjed a magyar kertekben: az őshonos imádkozó sáskákra is veszélyt jelenthet

• Jó hírek, Növénytermesztés
• 2026. szeptember 28.
• 0

Szeptemberben is újabb hazai megfigyelések érkeztek az óriás ázsiai imádkozó sáskáról (Hierodula tenuidentata), amely az elmúlt években Magyarországon is megtelepedett.

A látványos, nagy termetű rovar első pillantásra akár hasznos kertlakónak is tűnhet, hiszen poloskákat és más rovarokat is elfogyaszt. Egy idei kutatás eredményei ugyanakkor arra utalnak, hogy a faj terjedése természetvédelmi szempontból is figyelmet érdemel, és az őshonos élővilágra, köztük az ájtatos manóra is hatással lehet.

Egyre több helyen jelenik meg

Az idei ősszel több új hazai észlelést is rögzítettek. Szeptember 19-én Ásotthalom külterületén, egy leander ágán találtak példányt, míg egy szeptember 8-i megfigyelés egy kerti körtefáról számolt be. Ezek a fényképes észlelések fontosak az elterjedés nyomon követésében, ugyanakkor önmagukban nem adnak pontos képet az országos állomány nagyságáról vagy növekedési üteméről.

A Magyar Természettudományi Múzeum összefoglalója szerint az első ismert magyarországi példányt 2019-ben, Zákányszéken találták meg. Később ugyanitt petetokokat és fiatal egyedeket is felfedeztek, ami már a megtelepedést igazolta. Budapesten 2020-ban észlelték először a fajt.

Az idei kutatásban a Hierodula tenuidentata és a Hierodula patellifera szaporodását, valamint más állatokkal való kapcsolatait vizsgálták laboratóriumi adatok és több mint 2300 közösségi megfigyelés alapján. A H. tenuidentata petetokjaiból átlagosan 209 fiatal egyed kelt ki, ami körülbelül kétszerese volt az őshonos ájtatos manónál mért értéknek. A kutatók szerint az is segítheti a gyors terjedést, hogy a fiatal egyedek között viszonylag alacsony volt a kannibalizmus.

Nemcsak kártevőket fogyaszt

Az ázsiai imádkozó sáska tápláléka jóval változatosabb annál, mint hogy egyszerűen kerti kártevőirtóként tekintsünk rá. Az európai megfigyelések között méhek és más beporzók, valamint kisebb gyíkok és levelibékák is szerepelnek zsákmányként. A faj a városi környezethez is jól alkalmazkodik, és olyan helyeken is táplálékhoz juthat, ahol a rovarok mesterségesen kialakított rovarhotelek környékén koncentrálódnak.

A kutatók egy másik érdekes jelenséget is megfigyeltek. Az őshonos ájtatos manó hímjeit vonzhatják az ázsiai faj nőstényei, amelyek zsákmányul ejthetik őket. Ez elméletileg csökkentheti az őshonos faj sikeres szaporodásának esélyét, ugyanakkor az eredmények kockázatot jeleznek, és nem bizonyítják, hogy a jövevény Magyarországon már országos állománycsökkenést okozott volna.

A telet a petetokok vészelik át

A kifejlett egyedek a hazai körülmények között ősszel elpusztulnak, a következő generáció azonban peteként vészeli át a telet. Az enyhébb időjárás és a városi hőszigetek kedvezhetnek a faj fennmaradásának. A terjedésben az emberi tevékenységnek is lehet szerepe, mivel a díszfákhoz és cserjékhez rögzített petetokok a növények szállításával új területekre is eljuthatnak.

Ez azért is fontos, mert a kifejlett rovarok ősszel történő eltűnése nem jelenti azt, hogy a faj is eltűnt az adott területről. A petetokokból tavasszal új egyedek kelhetnek ki, így a következő évben ismét megjelenhetnek ott, ahol a populáció már megtelepedett.

Előbb azonosítsuk, utána avatkozzunk be

Az óriás ázsiai imádkozó sáska robusztusabb az őshonos ájtatos manónál, nyakpajzsa rövidebb és szélesebb, elülső szárnyain pedig feltűnő fehér foltok is láthatók. A biztos azonosításhoz azonban több bélyeget kell figyelembe venni. Ez különösen fontos, mert az őshonos imádkozó sáska Magyarországon védett, ezért egy ismeretlen petetok vagy nagy termetű sáska eltávolítása előtt célszerű megbizonyosodni arról, pontosan melyik fajról van szó.

Az olasz kutatók szerint a terjedés visszaszorításának egyik lehetséges eszköze a télen jól látható petetokok célzott eltávolítása lehet, de ezt csak előzetes szakértői azonosítás után érdemes megtenni. Ha valaki szokatlanul nagy imádkozó sáskát vagy ismeretlen petetokot talál, célszerű éles fényképet készíteni, feljegyezni a helyszínt és az időpontot, majd segítséget kérni a faj azonosításához. A dokumentált megfigyelések a kutatók számára is értékesek, mert segítségükkel követhető a faj terjedése.