Őszi takarmánykészlet 2026 – miből lesz elég télire?

• Agrárhírek, Állattenyésztés, Jó hírek, Növénytermesztés
• 2026. szeptember 12.
• 0

A 2026-os aszály után sok állattartó gazdaságban szeptemberre nem az a kérdés, hogyan sikerült a nyári legeltetés, hanem az, hogy miből lehet biztonságosan végigetetni a telet.

A kiszáradt legelők, a gyengébb kaszálások és az aszálykáros silókukorica miatt több térségben szűkösebbek a készletek, miközben egyes gazdaságok már nyáron hozzányúltak a télre félretett szénához és egyéb tömegtakarmányokhoz.

Az idei helyzet azért különösen nehéz, mert nem egyetlen takarmányféle került nyomás alá. A legelők hozama több térségben 30–50 százalékkal is visszaeshetett, különösen az Alföld száraz, gyenge vízmegtartó képességű területein. Sok helyen a gyepek újranövekedése gyakorlatilag leállt, ezért az állatok takarmányozását már a nyári hónapokban szénával vagy más kiegészítővel kellett megoldani.

Szénából lehet a legszűkösebb a készlet

A széna hagyományosan a téli kérődző-takarmányozás egyik alapja, különösen a juh- és húsmarhatartásban. Az idei aszály azonban a kaszálókat is komolyan érintette. Több térségben kevesebb növedéket lehetett betakarítani, és volt, ahol a későbbi kaszálások már alig adtak értékelhető mennyiséget.

Ez azért különösen problémás, mert az állattartók egy része már a legeltetési időszakban felélte készletei egy részét. Vagyis a tél úgy indulhat, hogy kevesebb széna termett, és abból is több fogyott el idő előtt. Az AKI 2025-ös takarmányfelhasználási adatai szerint a húshasznú szarvasmarhák takarmányozásában az erjesztett, szálas és zöld tömegtakarmányok aránya 84,5 százalék, a juhoknál 83 százalék volt. A tejelő szarvasmarháknál is 77,3 százalékot képviseltek ezek a takarmányok. Ez jól érzékelteti, miért jelent komoly kockázatot egy gyenge széna- és szilázsszezon.

A szarvasmarhatartó gazdaságok számára kulcsfontosságú kukoricaszilázs sem mindenhol alakult jól 2026-ban. Az aszály miatt számos állomány idő előtt leszáradt, sok helyen kisebb csövek fejlődtek, vagy a csőképződés részben elmaradt. Ez azt jelenti, hogy a siló akár mennyiségre még elfogadhatónak is tűnhet, de a beltartalma nem feltétlenül olyan, mint egy átlagos évben. Ha kevesebb szem került a növényre, alacsonyabb lehet a keményítőtartalom és így a szilázs energiasűrűsége is.

A probléma különösen a nagy tejtermelésű tehenészetekben jelentkezhet. Ott a gyengébb minőségű szilázst drágább abraktakarmányokkal kell kiegészíteni ahhoz, hogy az állatok tejtermelése ne essen vissza jelentősen. Ezért idén különösen fontos lenne a betárolt szilázs laboratóriumi beltartalmi vizsgálata. Ránézésre ugyanis nem mindig állapítható meg, hogy egy siló megfelelő energia- és fehérjetartalmú-e.

Nemcsak a széna, a többi tömegtakarmány is számít

A lucernából, fűfélékből és különböző keverékekből készült szenázs több állattartó gazdaságban részben mérsékelheti a szénahiányt. Azok vannak kedvezőbb helyzetben, akik tavasszal még megfelelő első növedéket tudtak betakarítani. A nyári szárazság azonban a következő kaszálások hozamát sok helyen visszavetette, így a 2026-os szenázskészleteknél is erős területi eltérések várhatók.

Az AKI adatai alapján már a megelőző évben is az erjesztett és szálas takarmányok alkották a kérődzők étrendjének döntő részét, ezért ezek hiánya nem könnyen pótolható pusztán több gabonával. A búza, kukorica és árpa piaci kínálata ugyanakkor egészen más képet mutat, mint a szálastakarmányoké. Az AKI szeptember 1-jei adatai szerint augusztus harmadik hetében a takarmánybúza átlagos termelői ára 65 ezer forint volt tonnánként, ami 6 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól.

Ez önmagában kedvezőbbnek tűnhet az állattartók számára, de a gabona nem helyettesíti korlátlanul a szénát, szenázst vagy kukoricaszilázst. Különösen a kérődzőknél megfelelő mennyiségű strukturális rostra van szükség a bendő egészséges működéséhez. A túl sok abrak emésztési problémákhoz vezethet, ezért a takarmányozási receptúrát a rendelkezésre álló alapanyagok beltartalma alapján kell átalakítani.

Szűkös szénakészlet esetén nagyobb szerepet kaphat a gabonaszalma. Ez viszonylag jó rostforrás, de energia- és fehérjetartalma jóval alacsonyabb a jó minőségű szénáénál. Elsősorban alacsonyabb termelési igényű állatoknál, például bizonyos húsmarha- vagy juhcsoportoknál használható nagyobb arányban, megfelelő kiegészítés mellett. A szalma tehát segíthet növelni a készlet mennyiségét, de nem egyszerűen egy az egyben helyettesíti a szénát.

Most kell elkészíteni a téli takarmánymérleget

A 2026-os évben különösen kockázatos lenne megvárni a decembert azzal, hogy kiderüljön, elegendő-e a készlet. A szakmai ajánlások szerint a gazdaságoknak már most érdemes kiszámolniuk az állatlétszám, a várható teleltetési idő és az egy állatra jutó napi szárazanyag-szükséglet alapján, mennyi takarmányra lesz szükségük. A számításnál 10–15 százalék tárolási és etetési veszteséggel is célszerű kalkulálni. Ehhez hozzá kell adni azt a takarmánymennyiséget is, amelyet az aszály miatt már a nyáron felhasználtak.

Aki most látja, hogy februárra elfogyna a készlete, még időben tud szénát, szalmát, mellékterméket vagy más takarmányt beszerezni. Télen, amikor mindenki egyszerre keres hiányzó alapanyagot, ez jóval nehezebb és drágább lehet. Az idei helyzetben különösen fontos lehet a rugalmasság: a gazdaságok egy része számára gazdaságosabb lehet a szalma, kukoricaszár, abrak és különböző mezőgazdasági vagy élelmiszeripari melléktermékek megfelelő kombinációja, mint drágán nagy mennyiségű szénát vásárolni.

Ez azonban már takarmányozási szakértelmet igényel. A cél nem egyszerűen az, hogy „tele legyen az állat”, hanem az, hogy a napi adag megfelelő energiát, fehérjét, rostot, ásványi anyagokat és vitaminokat biztosítson.

Lesz elegendő takarmány télire?

Országos takarmányhiányt szeptember elején még nem lehet kijelenteni. A készletek között gazdaságonként és térségenként óriási eltérések vannak. Az viszont már látható, hogy a széna, a szenázs és egyes térségekben a jó minőségű kukoricaszilázs lehet a 2026/2027-es tél szűk keresztmetszete. Az abrakpiac ugyan több alternatívát kínálhat, de a kérődzők tömegtakarmány-igényét nem lehet egyszerűen gabonával kiváltani.

A legjobb helyzetben azok a gazdaságok lehetnek, amelyek többféle takarmányt termelnek, rendelkeznek előző évről tartalékkal, és már most elkészítik a teljes téli mérleget. A 2026-os aszály tehát szeptemberben sem ért véget az állattartók számára. A mezőkön okozott kár a következő hónapokban az istállók takarmányozási költségeiben is tovább élhet.